Nincs semmim, nem is volt soha

„Megtanultam, ahogyan sokan megtanultunk kevésből, kicsiből, majd még kevesebből boldogulni, de legalább életben maradni, ugyanakkor kérlelhetetlen vagyok az elveimmel, az értékeimmel és a szakmai elvárásaimmal kapcsolatban. Ez luxus, tudom.

Van sok szép szoknyám is, az már igaz, ma is vettem egy tütüt. Lázár János legkopottabb kolbásztöltő zakója is triplaannyit kóstálhatott, mint a komplett ruhatáram: turkálókban jobban tájékozódom, mint a metróban, mert ez utóbbira évekig nem volt pénzem. Ritkán látom a szüleimet, mert nem jut túl gyakran vonatjegyre se, és ha jut is épp, akkor is folyton dolgozom.

Mostanában épp megkeresek akár egy diplomás minimálbérnyit is, és örülök, mint majom a farkának. Az adómat boldogan befizetem, örülök, ha van miből adózni.

Világítsatok, basszátok meg, át, ha tetszik. Hátha a helyszíneléskor ottfelejtetek egy tollat, annak az árából egy hétig eszünk.”