Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Már most is él az ország határain belül négymillió olyan honfitársunk, akik saját hazájukban gazdasági menekültek. Én először rajtuk segítenék, de esetükben még a problémát sem igazán sikerült felismerni...
„A Charlie Hebdo elleni merénylet előtt a nagyjából mindenki magasról tett arra, hogy egyre több menekült érkezik hazánkba. Például Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere már hosszú hónapok óta napi rendszerességgel posztolta a Facebook-oldalára a határon illegálisan áthömpölygő népvándorlásról képekkel is illusztrált segélykérő írásait. Persze, ez akkor még nem sokakat izgatott. Nem érdekelte sem a kormányzatot, sem a magát demokratikusnak valló ellenzéket. Aztán jött a párizsi terrortámadás, és hirtelen fontos lett a téma. A kormány kommunikációs dögkeselyűi pedig azonnal le is csaptak a migránsokra, és ezzel párhuzamosan megjelentek a mindig éber ballib hiénák is. Remek elválaszthatatlan párost alkotnak így, a kormány végre rághat egy gumicsontot, a baloldalnak pedig újra lehet valamin rinyálni. Maga a probléma valójában, mint megannyi más esetben is, pedig továbbra is magasról telibe van rakva egy nagy adag még gőzölgő szarral.
A párizsi merényletek előtt, például a DK nemes elnöke még 500 ezer éhező gyerekről hadovált. Aztán eldördült pár lövés a francia fővárosban és ezzel párhuzamosan Magyarországon minden gyerek jóllakott és az összes több probléma is megoldódott. A bő tíz éve még 23 millió román bevándorlóval fenyegető baloldal, pedig kórusban kezdett el sápítozni az illegális migránsok jogaiért. Igazából csupán annyiról van szó, hogy az korgó hasú magyarországi gyerekeknél több voksot hajthatnak a szomorúszemű koszovói árvák tömegei. A régi lerágott csontok már senkinek nem kellenek, mindenki a bevándorlók friss húsára éhezik.”