Érthetetlen: Kijev még jobban megnehezítené a télre való felkészülést az ukránoknak
Bajba kerülhetnek az emberek, ha nem megfelelően tárolják a tűzifát.
Az ungvári egyetem magyar tanszékén kapott állást, de innen 1972-ben, amikor a kárpátaljai magyar értelmiség színe-virága beadványt szerkesztett-küldött a szovjet pártvezetésnek – a magyar kisebbség sérelmeinek orvoslását forszírozva –, őt mint az akció egyik főszervezőjét kivágták a nyavalyába.
„Reggel azt hittem, dupla szuperjubileum van. Hogy nemcsak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség első elnökének lenne ma a 75. születésnapja, hanem a mi kis rendszerváltásunk 25. évfordulójának is ezen a napon örvendezhetünk. Aztán rájöttem, hogy nem ez a helyzet.
A mi kis rendszerváltásunk alatt a KMKSZ megalakításának napját értem szubkulturálisan-lokálisan. Ám közben leesett, hogy szűkebb pátriárkánk kvázi-RMDSZ-ét nem Fodó 50., hanem 49. születésnapján csináltuk meg. Annyi volt, mint én most. Amikor erre rájöttem délelőtt, elment a kedvem a memoárírástól. Estefelé azonban arra jutottam, miért ne érne meg egy posztot a 75-ös önmagában. Hisz úgyis olyan kevesen ismerték Fodót Magyarországon.
Fodó Sándor 1940. február 26-án született Visken. Ez több szempontból is érdekes. Először is, Visk a szülővárosomhoz legközelebbi magyarlakta település. Az öt máramarosi koronaváros egyike – Hosszúmező, Huszt, Sziget, Técső a többi négy –, amivel ma is illő eldicsekedniük az ott lakóknak és az onnan elszármazottaknak. Técső és Visk közt hol abszolút, hol kevésbé egészséges rivalizálás-kekeckedés ment. Mindenki tudja pl., hogy a viskiek bicskások – a técsiek dongók –, és hogy a bicskások keresztben viszik a létrát az erdőben, és nem hosszában, haha. Meg azt is, hogy amikor már elvesztették a városi rangot, a településtábla alá nagybetűkkel kiírták, hogy ez a falu város. Mindez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy barátokká váljunk Fodóval. Sőt a 26 év korkülönbség sem zavart bennünket ebben.
Fodó volt minden ilyen magyar polgárjogi mozgalom motorja és központi alakja a hatvanas évektől a kilencvenesekig. Egy nagyon tökös és erős pasas volt. Három évig volt sorkatona – miszerint közmatróz – a szovjet haditengerészetnél, majd Észtországban, a tartui egyetemen diplomázott, impresszív eredménnyel. Az ungvári egyetem magyar tanszékén kapott állást, de innen 1972-ben, amikor a kárpátaljai magyar értelmiség színe-virága beadványt szerkesztett-küldött a szovjet pártvezetésnek – a magyar kisebbség sérelmeinek orvoslását forszírozva –, őt mint az akció egyik főszervezőjét kivágták a nyavalyába. Egy darabig hol volt munkája, hol nem, fűtött, rakodott, korrektorkodott, majd több évvel később visszavették az egyetemre.
(...)
Diszkófény
Munkácson voltunk, Rákóczi Kört alapítani, vagy valami ilyesmi, talán 88-ban. Lement a program, az utolsó busszal készültünk vissza Ungvárra. Elmentem pisilni a buszpályaudvaron, ahogy kiléptem a vécéből, elém állt három férfi, velünk jössz, mondták. Dehogy megyek, mondtam. Jössz, mondták. Elkapták a karomat, betuszkoltak egy sárga Zsiguliba, elindultunk. Ezek most megölnek, és azt se tudom meg soha, hogy miért, gondoltam.
Öt perc múlva kiszálltunk, locsolóautók, szemeteskocsik álltak a hatalmas udvaron, bevittek az éjjeliőr bódéjába, vártak ott még ketten. Ahogy beléptem, az egyik lekevert egy hatalmas pofont. Hova tetted, kérdezte. Mit, kérdeztem. Hívjuk a rendőrséget, kérdezte. Hívjátok, mondtam. Nem hívták. Apránként kiderült, lopkodják a kocsikról a sárga lámpákat, kellenek diszkófénynek. Láttak egy magas, vékony fiatalembert elrohanni a buszpályaudvar felé, utánaeredtek, engem találtak. Ezek nem ölnek meg mégsem, gondoltam.
Hívjátok csak a zsarukat, kötözködtem velük, tisztázzuk a dolgokat, szemét emberrablók. Elbizonytalanodtak. Különben is, várnak rám nagyon, mondtam, csúnyán rá fogtok baszni erre. Na és ki vár, kérdezték. Fodó Sándor, az ungvári egyetemről, mondtam.
Fodó, kérdezték rémülten. Tényleg megijedtek, fogalmam sincs, honnan ismerhették. Na menj, mondták. Persze, mondtam, ha elhoztatok, vigyetek is vissza. Beültünk a Zsiguliba, egykettőre ott voltunk. Fodó idegesen rohangált, a feleségem sírt. A busznak már negyed órája el kellett volna mennie, Fodó visszatartotta. Akkor most visszaadom a pofont, mondtam a pofozkodós embernek. Üss csak, üss, mondta szomorúan.
Idén lesz 10 éve, hogy Fodó Sándor meghalt, ezt biztos kiszámoltátok már. Azóta utcát neveztek el róla Visken, ezt 2012 őszén láttam, amikor utoljára jártam a sírjánál. A KMKSZ megvan ma is. Tavaly óta Brenzovics László az elnöke, gondolhatjátok, hogy őt is jól ismerem. Parlamenti mandátuma is van, Petro Porosenko Blokkjának a listáján jutott be.”