Megkongatták a vészharangokat Bécsben: bepánikoltak Mészáros Lőrinc miatt az osztrákok
Komoly kiadásra készül Bécs.
Amikor azt látom, hogy egy alig nagykorú, totál veszélytelen, sőt, Magyarországnak akár büszkeségre is okot adó srácnak csupán csak a bőrszíne miatt, egy hülye Habony-ötlet miatt félnie kell az egyenruhásoktól, akkor végtelenül szomorú leszek.
„Menekültellenes hadjárat, mellékhatások:
Csütörtökön, a 13:10-kor Bécs felé induló vonatra vártam épp a Keletiben; a Készenléti Rendőrség gyűrűjén, igazolvány felmutatásával lehetett csak átjutni a kapun. Magyar név, magyar lakcím, átlagmagyar fej, nekem simán ment. Eközben szerencsétlen koszovói menekült családokat szedték le a vonatról. Tudom, hogy ez a törvény - igaz, sajnos azt is tudom, hogy ami ezekkel az emberekkel történik, az mélyen embertelen, és nem szigorítani kellene, hanem épp segíteni.
De nem csak a koszovóiakat kapták ki a sorból. Ott állt Palmer Izsák is, akinek a szülei Győrben élnek, ő maga pedig osztrák állampolgár, Bécsben dolgozott, mielőtt a TV2 énekes tehetségkutatója, a Rising Star felfedezte. Jamaikai és madagaszkári származású szülei vannak, messziről és jól azonosíthatóan nem a Hortobágyon barnult le szürkemarhákat terelgetve. Tömegek szavaztak rá a tévében az elmúlt hetekben, tehetséges, szimpatikus srác - de ott és akkor a pályaudvaron csak egy színesbőrű fiú volt, akit elsőként szúrnak ki.
Van most egy ilyen kampány, ugye, Rogán Antal naponta áll ki riogatni, hogy a menekültek micsoda borzalmakat művelnek a mi gyönyörű nemzetünkkel, Orbán Viktor be akarja reteszelni úgymond Magyarországot, vagyis azt tanítják meg a közvéleménynek, hogy legyen gyanakvó, xenofób, zárkózzon be, és legyen rideg, elutasító mindenkivel, aki nem »úgy« magyar, mint a Fidesz-plakátok szereplői.
Tudom én, hogy a rossz, kudarcos kormányzás csak azzal magyarázható, hogy időről-időre újabb ármánykodó ellenségek képet festik fel. De amikor azt látom, hogy egy alig nagykorú, totál veszélytelen, sőt, Magyarországnak akár büszkeségre is okot adó srácnak csupán csak a bőrszíne miatt, egy hülye Habony-ötlet miatt félnie kell az egyenruhásoktól, akkor végtelenül szomorú leszek. Nem tudom, mikor fogunk egyszer eljutni oda, hogy a regnáló kormány nem a »kit utálunk, kik az ellenségeink«-listát bővítgeti naponta, hanem barátokat, szövetségeseket keres, és arról győzködi a népet, hogy próbáljon békében élni mindenkivel.”