Kellett a veszprémi pofon. Kellett, mert a jobboldal legnagyobb kincse az erkölcs.
„Valami elromlott. Vasárnap este nyolckor az M1 televízió híradója, amikor a kereskedelmi csatornákon már a veszprémi választás eredményét 80 százalékos feldolgozottságnál ismertették, nem mondott semmit. Semmit. Csak mellébeszélt. Mi volt ez? Gyávaság? Szolgalelkűség? Mindegy. Tünet. Annak tünete, hogy valami elromlott a szerkezetben. Az ország eredményei elképesztőek, a fél világ bennünket csodál, de legalábbis irigyel, és utánozni szeretne. Magyarország hajója, ahogy mondani szokás, biztosan halad az idő sodrának közepén, de közben itthon mégis megkeseredett az emberek szájíze.
Ellenzéki uszítás, kisstílű lázadások, kicsinyes árulások egyfelől, kivagyi hivalkodás, kapkodás másfelől – ez bizonytalanítja el az embereket. Ezt akartuk? Erre szavaztunk? Ezért talpaltunk? – kérdezik maguktól, és a fejüket csóválják. A szív, a szeretet és összefogás ereje még kitart, de meggyengült.
Kellett a veszprémi pofon. Kellett, mert a jobboldal legnagyobb kincse az erkölcs. Annak tudata, hogy mi, ha nem is vagyunk jobbak, sem tisztábbak, mint amazok, hiszen mindnyájan a Kádár-kor barakkjaiból szabadultunk, szándékainkban, vágyainkban, álmainkban igenis jobbak és tisztábbak vagyunk. Egy szebb, jobb és tisztább világot akarunk. Eddig ezért küzdöttünk. Mert azt akarjuk, hogy az a szép Magyarország már az utánunk következő nemzedéké legyen. De nem azt, hogy ehelyett gyorsan teletömje a zsebét, mert ez szégyenletes.”