„Mi úgy szeretünk olyan helyzetbe kerülni, hogy onnan már csak akkor szabadulunk meg, ha külső segítséget kapunk. Másképpen, ha valaki könyörül rajtunk. Függő helyzetbe kerülni a függetlenség illúzióját kergetve. Rabságba kerülni, a szabadság legszentebb eszméjének nevében.
Mivel az utóbbi idők európai történései nem múltak még el nyomtalanul, sőt csak ezután jön a java, ezért foglalkozom ezzel. Az iszlám vallás terjed Európában. Pedig az évszázadok alatt éppen hazánk is sokat küzdött e terjedés ellen. De Európában most is éppen paradigmaváltás van. Olyan szabadok vagyunk, olyan felvilágosultak, hogy itt bárki élhet a meggyőződése szerint. Megjegyzem az állatkertekben esetleg csak hasonlók, a hasonlókkal élnek együtt. Nem engedik össze egy térbe a táplálékláncban érdekelteket, hacsak nem etetés van. Gyertek, ti is befértek a szabadságba. Csakhogy míg az európai gondolkodás úgy tartja, hogy a vallás magánügy, és a szobádban azt hiszel, amit akarsz, de a közéletben nem jelenhet meg. A tolerancia nevében beengedett iszlám pedig éppen azt mondja, hogy a vallás nagyon is közügy, és a hitetlenség, ateizmus az a magánügy. A vallás a falakon kívül, a vallástalanság a belső szobád faláig. Az európai szabadságpárti egészen addig lehet boldog, míg az iszlám annyira nem erősödik meg, hogy meghatározza a közéletet. Mert meg fogja határozni. Szemernyit nem kételkedem ebben. Az iszlám vallás követeli magának a jogot.