„Mi úgy szeretünk olyan helyzetbe kerülni, hogy onnan már csak akkor szabadulunk meg, ha külső segítséget kapunk. Másképpen, ha valaki könyörül rajtunk. Függő helyzetbe kerülni a függetlenség illúzióját kergetve. Rabságba kerülni, a szabadság legszentebb eszméjének nevében.
Mivel az utóbbi idők európai történései nem múltak még el nyomtalanul, sőt csak ezután jön a java, ezért foglalkozom ezzel. Az iszlám vallás terjed Európában. Pedig az évszázadok alatt éppen hazánk is sokat küzdött e terjedés ellen. De Európában most is éppen paradigmaváltás van. Olyan szabadok vagyunk, olyan felvilágosultak, hogy itt bárki élhet a meggyőződése szerint. Megjegyzem az állatkertekben esetleg csak hasonlók, a hasonlókkal élnek együtt. Nem engedik össze egy térbe a táplálékláncban érdekelteket, hacsak nem etetés van. Gyertek, ti is befértek a szabadságba. Csakhogy míg az európai gondolkodás úgy tartja, hogy a vallás magánügy, és a szobádban azt hiszel, amit akarsz, de a közéletben nem jelenhet meg. A tolerancia nevében beengedett iszlám pedig éppen azt mondja, hogy a vallás nagyon is közügy, és a hitetlenség, ateizmus az a magánügy. A vallás a falakon kívül, a vallástalanság a belső szobád faláig. Az európai szabadságpárti egészen addig lehet boldog, míg az iszlám annyira nem erősödik meg, hogy meghatározza a közéletet. Mert meg fogja határozni. Szemernyit nem kételkedem ebben. Az iszlám vallás követeli magának a jogot.
Azért tud olyan gyorsan terjedni, mert az európai »világnézetileg semleges klíma« nagyon is termékeny számára. Olyan, mint a légüres tér, amely vákuumként szívja be. Egy identitásában megroggyant Európa egy ilyen erős identitással nem tudni mit kezdeni. Lehet gúnyolni (verbális erőszak). Lassan jön a dilemma: Ha nem engedem be őket, akkor az elveim ellen vétek és vége az elveimnek. Ha beengedem, akkor az elveimet megengedő környezetet fogják úgy megváltoztatni, hogy az elveim nem lesznek használhatók soha többé.
Szóval ennek a gondolkodásmódnak a szimbóluma számomra ez a holland hölgy, meg az ő gipszes kalandja.”