Kakasviadal a Fideszben

„Vicces ember ez az L. Simon. Ha nem volna, ki kellene találni. (Bár ha tényleg erre kerülne a sor, a tervrajzot javasolnám még egy kicsit finomítani.) A minap arról tájékoztatott: mégsem szigorítják a gyülekezési törvényt. Csak Gulyás Gergely magánvéleménye volt, hogy szorítani kellene a gyülekezési szabadság túlságosan laza reguláin. Magánvélemény, értsd: Gulyás csak ült, reszelgette a körmeit, és csacsiságokat beszélt. Régebben ezt úgy mondták: írói munkásságának része. Addig-addig mondogatták ezt Csurkáról, míg be is következett a pártszakadás. Belső harcot, kakasviadalt láttunk tehát máskor és máshol is. De a Fideszben korábban nemigen. És a dolog kezd vérre, vagy még komolyabb tétre: pénzre menni.

Az amúgy nem a főszereplők közé tartozó Gulyás és L. Simon csörtéjében is van egy kis bibi. Gulyás hivatalos minőségében, mint a törvényhozási csúcsbizottság elnöke nyilatkozott a jogalkotási tervekről. A gyülekezési törvény módosítása ügyében hosszas előkészítésről, szakmai vitákról számolt be. Majd amikor már újabb tüntetés fenyegetett, még a többpárti egyeztetést is beígérte. Buzgó kormánypárti elemzők és újságírók védőosztaga érvelt a törvénymódosítás mellett. Mráz Ágoston teljes erkölcsi felháborodásában jól le is szúrta az ellentábort: azért nem lehet ebben az országban semmit normálisan elintézni, mert az ellenzék mindenből politikát csinál. Hát tényleg. Milyen csúnya dolog. A politikai pártok politizálni mernek, pláne a politikai jogok korlátozásának apropóján. A Fidesz sajtócsapatai még javában harcban álltak, és erre tessék, L. Simon bejelenti: a kormány úgy szereti a gyülekezési szabadságot, mint a saját édesanyját, soha eszébe nem jutna ahhoz a törvényhez hozzányúlni.

Csak az zavar egy kicsit, hogy nem lehetek egészen biztos abban: nem viccel-e megint. Ha egyszerűen csak meghátráltak újabb tüntetésektől és nemzetközi botrányoktól megriadva, akkor rendben van. Ez az internetadó képlete, ezt már ismerjük. Csakhogy nem lehet tudni, L. Simont a miniszterelnökség államtitkáraként nem népszórakoztatásra szerződtették-e, hiszen tehetsége ezen a téren vitathatatlan. Az aranymondásai közül a kedvencem az, amely szerint »Magyarországnak azért nem megoldás a napenergia, mert nekünk esténként is szükségünk van áramra«. Míg más bunkó népek nyilván csak bambán üldögélnek a sötétben. Ez az érve olyan lehengerlő volt, hogy be is került a neten keringő „Top 10” –be, az év tíz legjobb közéleti mondata közé. Pedig más szellemóriások elhíresült kiszólásaival kellett versenyeznie, olyanokkal, mint: »Tolmácsot kérek!”, a „Soha nem drogoztam!«, az »Elfeledkeztem egy milliárd bevételemről«, vagy az »Olyan vagyok már, mint egy plüssmackó!«. Egyik poénjuk jobb, mint a másik, aranypofák, ahányan vannak. Lassan holtra kacagjuk magunkat.”