Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Veszprémben választás lesz, eldől, ki lesz a képviselőjük. Más (az ország, a kormány) nem dől se el, se le, és nem is dől be, ne reménykedjen a baloldal.
„A Nemzeti Választási Bizottság Veszprémben tizennyolc jelölőszervezetet vett nyilvántartásba. Van köztük baloldali, jobboldali, mindkettőből mérsékelt is, szélsőséges is, magukat középre szánók, rejtőzködők, helyüket keresők, helyüket nem találók, elégedetlenek, nagyon elégedetlenek, kisebbségiek, liberálisok, munkások, zöldek, szocdemek, kereszténydemokraták.
Zászlaikra tűzik a hazát, a szabadságot, a demokráciát, a civileket, az összefogást, a közösséget, a jólétet. Veszprémi legyen a talpán, aki eligazodik köztük. Aztán lehet találgatni, hogy a munkáspártban van-e munkás, a civileket képviselők közt van-e civil, a kereszténydemokraták közt akad-e keresztény, a liberálisok közt találunk-e olyat, aki nemcsak dogmáinak akar szabad utat, a zöldeknek van-e közük a természethez, vagy a lapulevél alól kilóg a politikai lóláb, és lehet-e más az a politika, amely ugyanolyan, csak sokkal rosszabb, nos, mindez kérdés.
A hétfői határidőig huszonhatan kérték nyilvántartásba vételüket az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságnál, így legfeljebb ennyien szerepelhetnek a szavazólapon. A Republikon Intézet még tavaly év végén megrendelt felmérése szerint Kész Zoltánt, aki – jellemzően függetlenként – végül a baloldal egységes jelöltje lett, a veszprémiek alig ismerik. Sebaj, hiszen még több mint egy hónap van a választásokig, addig csak-csak megismerik, bár ki tudja, mi hoz többet egy képviselőjelölt konyhájára, ha alig ismerik, vagy ha nagyon is megismerik.”