Rossz cigányt kaptak el

„Nem divatos erről beszélni, de az van, hogy gyakorlatilag mindannyian valamilyen kisebbséghez tartozunk, és ér minket lenéző, lekezelő vagy bántó megkülönböztetés. Mert zsidók vagyunk, mert melegek, mert nők, mert szemüvegesek, mert hosszú a hajunk, vagy fiatalok vagyunk vagy idősek, szegények vagy gazdagok. Csak a megfelelő szokatlan közegbe kell menni. Nyilván mindenki fel tud idézni egy rossz pillantást, egy kényelmetlen helyzetet, na, ezt képzeljük el, hogy minden nap naponta többször kapod meg. Mert cigányként neked ez jár. (...)

Ma a cigányemberre Magyarországon két nyomás nehezedik egyszerre: az egyik azt mondja, nem vagy közénk való, a másik pedig azt, miért nem tudsz közénk kerülni? Erre a kettős nyomásra pedig a legkönnyebb két válasz az, hogy az ember beismeri, tényleg alsóbbrendű és öngyűlölővé válik, vagy pedig azt mondja, húzzatok a picsába, akkor én nem is akarok közétek tartozni. Persze tisztelet a kivételeknek, akik meg tudják tartani magukat és identitásukat egy ilyen társadalmi nyomásban. De ők inkább a hősök, a helyzet szégyenteljességéből adódó tulajdonképpen logikus választ nem ők adják.

És akkor nem beszéltünk azokról az emberekről, akik legyenek cigányok vagy nem cigányok, de gazdasági-szociális eltéréseikből fakadóan tényleg eltérnek a társadalom elvárásaitól. Ha családból, amelyben nincs kés és villa, a gyerek beérkezik az iskolába és az óvodába, nem segítséget kap a késsel-villával való evés megtanulásához (kinek van ma erre energiája a kiszipolyozott oktatási rendszerben?), hanem lenézést, lesajnálást, kirekesztést. De emellett azt is elvárják, tanuljon úgy, mint a gyerek, akinek nem csak a kés és villa, hanem a könyv, a füzet, esetleg a magántanár is megvan otthon.

Ameddig a társadalom elnézi a kisebbségi igazoltatásokat, és elnézi a rasszista szándékot, sőt a magyar néplélek haszontalan, ámde ezeréves sajátosságának tekinti, addig saját magunk sírját ássuk. Nem azért kell tudatosabbnak lennünk, és kevesebb előítélettel viszonyulnunk egymáshoz, mert az trendi (mondjuk, épp nem az), nyugati és liberális, hanem azért, mert mindannyiunk életét ez könnyíti meg hosszú távon, hiszen a kevesebb negatív megkülönböztetés segíti azokat a folyamatokat, amelyek révén bármilyen kisebbség tagjával közösen lehetünk magyarok ebben az országban.”