Brüsszeli kézfogás: ennél egy vödör jeges víz sem lett volna kínosabb...

„Pár másodperc végtelenített újra meg újra megtekintése után azt kell mondanom, az én olvasatomban a helyes válasz minden kétségünkre: Juncker igenis el akarta tüntetni Orbánt az újságírók és ezáltal Európa elől, ezért rángatta el, miközben a magyar miniszterelnök már rég elengedte volna a kezét. Lehet, hogy udvariatlan volt a gesztus, de semmiképpen nem véletlen. (...)

Mert ugye itt mégiscsak egy kormányfőről van szó, akit, és akihez hasonlókat nem szoktak csak úgy (el)rángatni a kezüknél fogva, mint valami rossz óvodásokat. Elvileg létezik valamiféle etikett, amelyet két brüsszeli fotózás között sem szoktak szem elől téveszteni az urak. Hát éppen ez az: hogy ez a Békemenet oldaláról szemlélve bunkó parasztságnak tűnő Juncker-féle gesztus annak kendőzetlen kifejezése, hogy sacckábé mire tartja Európa Orbán Viktort. Konkrétan fogja a kezét és elvezeti/levezeti. Máshol ez az udvarias kidobó emberek dolga. A magyarázat: Viktorunk fürdőzött volna még egy pár percig a kamerák kereszttüzében, ám Juncker nem csak hogy nem ért rá, de nem tudott és nem is akart mit kezdeni a felcsúti ibolya dölyfös szerénységével, aki »lányos zavarában« megfeledkezett arról, hogy nem egy mangalicatelep átadóján van Felcsút határában. Más szavakkal: Jean Claude tisztában volt azzal, hogy kivel áll szemben, ezért, a nem szabad ezt magára hagyni, mert mindenre képes megfontolást szem előtt tartva úgy döntött, inkább gyorsan levezeti a színpadról, mielőtt, kínos, és vállalhatatlan eseményeket produkál.

Bár nem érzem sértve magam emiatt, és a szituáció kínosságát, ha akarnám, sem tudnám vitatni, kijavítom magam: Orbán már számtalan esetben került a mostanihoz hasonló megalázó helyzetbe, ne tulajdonítsunk ennek sem nagyobb jelentőséget, mint amennyit valójában ér. Orbán rendszerint nagyon kínos és megalázó helyzetbe kerül, amikor megjelenik valahol, és amikor szót is kap. Ezúttal elég volt megjelennie.”