Mára bezárhatja az internetet: többszörösen bukott magyar politikus osztja az észt az amerikaiaknak
Miközben megtalálta a Donald Trumpra ható ellenszert, alaposan belerúgott a liberális magyar milliárdosokba.
Nincs több arca a Fidesznek. Nincs több arca Orbán Viktornak. Egyetlen arc van csupán, amely mindig abba az irányba fordul, ahol a többséget látja.
„Hogyan jutott idáig ez az ország? Hogyan hagyhatjuk, hogy ilyen játékot űzzön velünk egy egykori rendszerváltó párt? Szerintem nincs több arca a hatalomnak. Nincs több arca a Fidesznek. Nincs több arca Orbán Viktornak. Egyetlen arc van csupán, amely mindig abba az irányba fordul, ahol a többséget látja. Amikor rendszerváltásra volt igény, kiszolgálta. Amikor antikommunizmusra, megcselekedte, amit megkövetelt a haza közvéleménye. Amikor nacionalizmus és katolicizmus pátoszos mázával leöntött, Kádár-kori nosztalgiát csúnyán kihasználó állampártra, amely nem riad vissza a Horthy-korszak szerecsenmosdatásától és a történelemhamisítástól, Orbánnak ez sem okoz problémát. Alkotni és rombolni is tud. Mindkettőt rettentő erővel. Az építkezés iránya azonban finoman szólva sem szolgálja a magyarok – és a hazánkban élő kisebbségek – érdekeit.
Az én olvasatomban egy politikusnak nem a kényelmetlenségérzet teremtette elégedetlenség meglovagolásával kell felkapaszkodnia a csúcsra, és folytonosan újragenerálni azt, hogy az emberi játszmák színvonalát egyre csak lejjebb húzó spirálból mindig a rendteremtő, megmondó ember képe kerekedjen fölül. Ez Ceausescu játéka.
Egy államférfinak kényelmetlenségérzetet megszüntetését kell megcéloznia. Gazdasági növekedéssel, valódi munkahelyek teremtésével – ahelyett, hogy az adófizetők finanszíroznának 231 milliárd forintért százezreket foglalkoztató közmunkaprogramot, amely jól mutat a statisztikai adatokban ugyan, de képtelen arra, hogy előrelendítse a társadalom jólétét – nyitottsággal, az egyéni- és kollektív szabadságjogok korlátozása nélküli világban kell tudnia boldogulni. Ugyanez igaz a törvényhozó és a végrehajtó hatalmakra. Alá kell vetniük magukat a törvények uralmának, s ha egy ország kabinetje megfordítja ezt a viszonyt, az országgyűlést a kormány kiszolgálójává silányítja, a jogrendszert pedig a miniszterelnök aktuális ötlethalmazához igazítva, tehénlepény szilárdságú alaptörvénnyel és néhány óra alatt, vita nélkül módosítható jogszabályokkal operál, elveszett minden.”