Ahová benézett a sátán

„Az állam és az egyház szétválasztásának lényege elsősorban a világnézeti értéksemlegesség. Tehát, hogy világnézetétől függetlenül (ám nem értékmentesen) egyenlőként tekintsen az állampolgáraira. Ne foglaljon állást sem pro sem kontra világnézeti kérdésekben, hanem törvényei által biztosítsa a világnézeti szabadságot.

És egyes egyházak, egyes »keresztény vallási aktivisták« és szervezeteik ma Szlovákiában (és például az oktatásügyben vagy az egyházakról szóló szabályozásban Magyarországon) eljutottak oda, hogy egyik, a pozitív oldalra saját vallási világnézetüket, a másikra, a sátáni oldalra pedig más vallások, az ateizmus vagy pedig, ami abszolút nonszesz, a semlegességet állítják. Egy így alakított, manipulált és polarizált térben értelemszerűen semmilyen semlegesség nem érhető el. De ami a véres történelmi tények ismeretében a legriasztóbb, egy ilyen térben semmiféle megegyezésre sincs mód. Ezt a jelenséget nevezzük a dogmák érvényesítésének, illetve szélsőséges mivoltában fundamentalizmusnak. (...)

Az egyház és a hívő legyen szabad.

De szabad és semleges jogállamban legyen szabad az egyház és a hívő.

Ahol a világi törvények (sosem teljesen jók, de nem is kell bennük feltétlenül hinni, ráadásul változtathatók) mindenkire érvényesek. Egyformán. Világnézettől függetlenül.

És például az ismét felemlegetett blaszfémiatörvények nélkül, amelyek léket ütnének nem csupán a szólásszabadságon, a szekularizáción, a jogállamiságon, de logikus következményként a vallásszabadságon ugyancsak, hiszen blaszfémiának, istenkáromlásnak az minősülhet, amiről egy vagy több arra kijelölt, de ellenőrző mechanizmusokkal szembe nem feltétlenül állított, csöppet sem tévedhetetlen, értelemszerűen világi és egyházi kompetenciákat keverő személy úgy rendelkezne... – Isten ments!”