Kezdjük azzal a ténnyel, hogy a 2014-es választásokon háromszor bukott a balliberális oldal. Senki nem vonja kétségbe, hogy a balliberálisokra leadott szavazatok ugyanolyan szavazatok voltak, mint a jobboldalra leadottak. Ugyanúgy számolták őket, ugyanannyit értek, de sokkal kevesebb volt belőlük, mint a Fidesz-KDNP-re leadott szavazatokból. Ezért nyertek vitathatatlanul a kormánypártok. Azokkal az állítólagos trükkökkel, amelyekkel a balliberálisok vádjai szerint kétharmadot értek el a kormánypártok, ők 100%-os pontossággal ugyanilyen kétharmadot értek volna el. Ha rájuk szavaznak az emberek. De nem rájuk szavaztak. Ezek után lehet a Fidesz székházát szétverve tombolni, vicsorogva diktatúrát vagy forradalmat kiáltani: a 2014-es választások akkor is törvényesek, szabadok és demokratikusak voltak, ha belegebednek.
A másik vád a korrupció volt. 2010-től, amikor sikerült leváltani a nemcsak korrupt, de az országot is kiárusító, eladósító balliberális vezetést, csak Csepelen évi kétmilliárd forintot tudtunk megtakarítani a korrupciógyanús szerződések felmondásával és a pénzügyek rendbetételével. Itt kevesebb, mint nyolcvanezer ember él, és még egy ekkora településen is ennyit tudtak évente lenyúlni az elvtársak! A közpénzt 2010 októberétől visszaszereztük – a költségvetés kiadási oldala kétmilliárddal csökkent -, a bűncselekmények ügyében a feljelentéseket megtettünk, és a visszaélésekről is beszámoltunk a Vörös Csepel című kiadványban. A kerületünk négy év alatt többet fejlődött, mint előtte 16 éven keresztül – és mindezt csak azért tudtuk elérni, mert mi nem voltunk korruptak. Pont ezért történhetett meg, hogy a tavaszi balliberális győzelem után – ahol az emberek inkább pártokra szavaztak – ősszel az ország egyik legbaloldalibb településén, Csepelen a Fidesz-KDNP nyert. Ősszel ugyanis a helyi eredményeket értékelték a választók. Több ezer balliberális szavazó támogatta az egykor »vörös« Csepelen a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltjét, polgármester-jelöltjét és a helyi jelöltjeinket.
Csakhogy a korrupció miatti feljelentéseink ma is ott őrlődnek a magyar igazságszolgáltatás mocsarában. Tud valaki a pitiáner Zuschlag meg a Wieszt ügyeken túl olyanokat is felsorolni, amelyek komoly, sok milliárdos korrupciós ügyek voltak komoly következményekkel? Nem nagyon. 1990 óta az összes mutyikirály röhejes körülmények között úszta meg a számonkérést. Márpedig ahol hús van, ott légy is van. És ahol a legyeket nem csapják agyon, ott az övék lesz a hús. A korrupciót akkor lehet megszüntetni, ha folyamatosan következményei vannak. Amikor az Orbán kormány hozzá akart nyúlni a csigánál is lassabb magyar »igazságszolgáltatáshoz«, a másodikán korrupciót kiáltozó tüntetők kiáltották ki diktatórikusnak a kormányt. Pedig szó nem volt politikai befolyásolásról, csak a működőképesség helyreállításáról! Hát nem ez a szánalmas?