Szögezzük le: erre a pusztításra senki nem volt felkészülve, senki nem gondolta volna. Nem, egyáltalán nem április 12-éről beszélek, hanem arról a folyamatról, ami oda vezetett.
A jobboldal, pontosabban annak szervezeti megnyilvánulása ma egy szinte porig bombázott várhoz hasonlatos, amelyet sokkal inkább rombolt a belső megosztottság, mint az utolsó időszakban ráhulló külső ellenség ágyútüze – utóbbi legfeljebb csak kihasználta az előbbi okozta gyengeségeket. Mintha senki nem vette volna észre, hogy a Karmelita gipszkarton falait csak a hófehér festék fedte – a külső szemlélő számára a fehér réteg mögött akár erős tégla- vagy kőfal is állhatott volna. Néhol talán volt is. Mégis, az ostromkor kiderült: a gipszkarton képtelen ellenállni akár a puskalövéseknek is.”
Nyitókép forrása: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos