„Csak egy drogos nem látja át az ügy mögött álló jó szándékot; s hiszi azt, a pillanatnyi érdek miatt nem számít, hogy azok a fiatalok, akiket most a mosdóba küldenek, négy év múlva szavazók lesznek. Na kire?
Ha pedig egy »drogos újságíró« kezébe tollat adunk, akkor a véleményformáló erejével visszaélve elővesz olyan, szintén a közös érdekeket szolgáló korábbi döntéseket, amelyeknek semmi köze az úgynevezett szabadságjogokhoz. De itt és most jól csengenek. Például a nyugdíjvagyon felélésének mi köze van a drogprevencióhoz? És a szabadságjogokhoz?
Aki tudatosan vagy nem tudatosan a drogot támogatja, az bűnt követ el. Jobban teszi ezért, ha hallgat. Tűr, ahogyan azok a politikusok is, akiket az úgynevezett vagyonuk miatt vettek elő a »drogos újságírók«. Nem, nem az ellenérdekelt politikai kör kezdte el kapargatni ezt a sehová sem vezető kérdést, mégpedig azért nem, mert szinte bizonyosan nem kábítószereznek. Vagyis még józanul gondolkodnak.”