„Pedig hallottunk már eleget eddig is a dübörgő gazdaságról, a nagy jólétről, a pannon puma tündökléséről, és a hivatalos adatsorok számszerűségükben ma is biztató jelent és fényes jövőt mutatnak. A Központi Statisztikai Hivatal szerint egyre több embernek van munkája, a foglalkoztatottság 22 éves rekordot döntöget, a soha nem látott alacsony szintű inflációnak köszönhetően a reálbérek is emelkednek a fizetésekkel együtt, töretlen a harc az államadósság ellen. Három százalék feletti a gazdasági növekedés, ez alatti a költségvetési hiány, a gazdaságirányítók szerint megtörtént a növekedési fordulat, s a tartós szárnyaláshoz már csak a bürokrácia korlátait kell lebontani.
Mindeközben ugyanezen hivatal számai szerint a gazdagok tovább gazdagodtak, akik szegények voltak, még szegényebbek lettek. Mára ez utóbbi körbe tartozik a teljes lakosság közel harmada, több mint hárommillió magyar, s minden harmadik gyerek él súlyos nélkülözésben. Minden harmadik gyerek. És mindegy, hogy hová születtek, mert minden gyerek egyformán éhes. És ha a gyerek éhes, az mindenhol szomorú.
Legalábbis ezt remélem.”