Az Európai Unió egyetlen napot sem várt: újabb támadást indított Magyarország ellen
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
Nem látom jól, hogy mi van mögötte. Munka? Finesz? Kitartás? Erő? Életveszély? Piac? Megméretés? Rajongás? Évszázadok?
„Viszont akkor miért kúr fel Szijjártó Péter háza, Lázár János órája, Habony Árpád táskája? Három dolog miatt.
Nem látom jól, hogy mi van mögötte. Munka? Finesz? Kitartás? Erő? Életveszély? Piac? Megméretés? Rajongás? Évszázadok? Ahogy nézem, a fentiek közül csak a gátlástalanság maradt. Hozzá lehet tenni a közel levést a közös kondérhoz.
A többiről, akiket felsoroltam, sok minden mást nem tudok. Úgy egyébként nem bántanak, ritkán látom-hallom, mit művelnek, mit mondanak. Ezek meg mondják és teszik minden nap, szopás szopás követ, és a szemük sem áll jól.
Nem erre szerződtek. Elvben. (Azt mondjátok, Árpád nem is szerződött? Kellett volna neki, ha már egy országgal szórakozik, nem?) Félre ne értsetek, nincsenek illúzióim politikailag, romantikus alkatom ellenére ezért is bírom megúszni rajongás és gyűlölködés nélkül ezt a szokásosnál is ostobább belpolitikai szezont. Tudom, hogy a közjó fikció, és hogy az elmúlt 25 évben nagyon kevesen voltak vezető pozícióban olyanok – nulla ez a szám? –, akik bármit gondoltak volna róla. Azt is tudom, hogy a luxusnak komoly a vonzereje, ittam kétezer dolláros Chateau Petrust, igaz, csak két korty jutott belőle, és nem is kellett kifizetnem, de abban a pillanatban menőnek éreztem magamat. Azt is tudom, hogy minden korábbi garnitúrának megvoltak a maguk pénzeszsákjai, kik így szerezték a lét, kik úgy, a luxusbaloldalozásnak is mélyen gyökerező hagyományai vannak.”