„Huszonegy éve történt. Kortársunk az, akinek nem kell elmagyarázni, miről van szó. 1993. december 12-én egy komplett generáció ült a tévé előtt, Dagobert bácsi éppen Palik-módra üvöltözött, hogy »Egy tengeri szörny felfalta a vagyonomat!«, mikor jött a nemzedéki sokk, félbeszakadt a mese, s kitették a képernyőre Antall József fényképét.
Mi történt? Mi ez? Megtámadtak a földönkívüliek? A miniszterelnök halálának bejelentése volt az a pillanat, amikor a Walt Disney-nemzedék tagjai először találkoztak a politikával, olyan kacsás pulcsis kisfiúk és leragasztott szemüveges kislányok, akiket addig hidegen hagyott a médiaháború, Csurka kizárása, a Demokratikus Charta és az első demokratikus kurzusfilm, a méltán elfeledett Julianus barát. Antall József halálhírekor először törölt képen minket a magyar valóság. Jött a randevú, ami örök nyomot hagyott bennünk, onnan kezdve már mi is értettük az Uborkát. Ráadásul ilyen közösségi emléke többé már egy generációnak se lesz, mert internet, kereskedelmi csatornák és a többi. Elképzelhetetlen ma már, hogy egy generáció egésze ugyanazt a műsort nézze vasárnap délután.”