A dolgok állása (3.)

„E cikksorozat előző két részében talán sikerült felvázolnom azt is, milyen okokból döntött úgy Washington – és vele együtt természetesen brüsszeli csicskásaik –, hogy nekiesnek az Orbán-kormánynak. Az amerikai szakértők pedig feltehetőleg azt is elmagyarázták a hazai ellenzéknek – természetesen a Jobbikot kivéve –, hogy most a »demokráciadeficit« vonal nem lesz elegendő. Ez persze nem jelenti azt, hogy arról lemondtak volna. Ezzel kapcsolatban két kiváló írás is megjelent a közelmúltban. Az egyiket Megadja Gábor eszmetörténész jelentette meg a Mandineren, és a következő fontos megállapítások olvashatók benne:

»A maga nemében szórakoztató olvasni, nézni, hallgatni az értelmiségiek megfejtéseit a jelenlegi magyar „rendszerről” – bármit jelentsen is ez. Minden különösebb önreflexió nélkül képesek a stúdiók székeibe süppedve olyan mondatokkal dobálózni, hogy Magyarországon diktatúra van, hogy épül a totalitarizmus, illetve, hogy Magyarországon már most is „fél-totalitárius” rendszer van. (…) Mindez még szórakoztatóbbá válik, ha egyesek az aluljárók Freudjaiként megfejtik a politikusok cselekvéseinek legmélyebb forrásait, és az apa pofonjaiban vélik azt megtalálni. (…) A magyar „rezsim” vagy „rendszer” tehát számos értelmiségi szerint már most (fél-) totalitárius, vagy abba az irányba halad. Mondják mindezt szabadon, mindenféle kényszer és cenzúra nélkül a nyilvánosságban. A valósággal való kapcsolat teljes hiányánál talán az irónia nem-észlelése a komolyabb probléma. Elveszítették a humorérzéküket, így nem érzékelik az általuk tálalt abszurdot sem. A szabadság nem azért veszhet el, mert az értelmiségiek azt mondják nekünk a tévéképernyőről, hanem épp azért, mert inflálják a szavakat. Az értelmiségi megmondás értelmetlenné vált. Konfucius talán nem volt értelmiségi. Szerinte ugyanis, amint a szavak elveszítik jelentésüket, az emberek elveszítik szabadságukat.«

A másik Ábel Attila írása, ebben egyebek mellett a következő megszívlelendő megállapítások vannak:

»Miközben a kormányt pocskondiázó média naponta kap sírógörcsöt a sajtószabadság állítólagos hiányától, már csak egysíkú véleményt közölnek, híreket alig. A háttérben nagyhatalmak nagy hatalmú pénzosztói: az ő megmondóembereik rágják a szánkba, hogy miért rossz a jó, és miért jó a rossz. Az ő forradalmuk zajlik most a médiában és a tereken. (…) Kezdetben volt a totális balliberális fölény. A nyugati cégek piacot és befolyást vásároltak maguknak a rendszerváltás idején, a sajtószabadságot meghagyták otthonra. Ha kólából az ízetlenebbet hozták, mit csodálkozunk ezen? Így aztán az Antall-kormányt majd az első Orbán-kormányt is szétszedték a kommunista nyaloncokból lett demokrácia- és sajtószabadság-szakértők. Hol voltak ezek, amikor Horn Gyula kinyírta az egyetlen polgári napilapként működő Új Magyarországot? Sehol: még örültek is neki. Megtanultuk, hogy számukra az a demokrácia, ahol csak ők jutnak szóhoz. Medgyessy még ki is osztotta Orbánt: ha olyan médiát akar, ahol megjelenhet, csináljon magának.«

Erről van szó. És módszereikről még egy friss adalék: az RTL a minap felkérte a Szörényi–Bródy szerzőpárost, hogy az aktuálisan futó tehetségkutató műsorukban énekeljék el legendás számukat, a »ne gondold, hogy a tied a világ« kezdetű dalt. Majd ezt követően bejárta a médiát a »hír«, hogy az RTL-en már Szörényiék is »beszólnak« a Fidesznek. Igen. A gátlástalan »médiagecik« úgy döntöttek, nem elég a »demokráciadeficit« vonalat vinni. Annak megőrzése mellett totális támadást kell indítani a kormány ellen, minden fronton, mint 2002-ben. Azt pedig már Udo Ulfkotte hamarosan magyarul is megjelenő könyvéből is tudhatjuk, miképpen működik a média világa, odaát a »sajtószabadság« Mekkájában, a fényességes Nyugaton. A szerző, aki 17 évig volt a FAZ újságírója, részletesen beszámol arról, melyik lap melyik újságírója melyik titkosszolgálathoz van beütve, kik szerepelnek a CIA fizetési listáján, és hogyan születnek bizonyos írások. Ennyit a független és szabad nyugati sajtóról, és hazai ágenseikről.

De mindezeken túl ott vannak a rettenetes hibák, amelyeket mi követtünk el.”