Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ha nincs az ózdi elsöprő siker, ahol a jobbikos polgármesterjelölt úgy lenyomja a fideszes ellenjelöltet, ahogy eddig fordítva volt szokás, akkor nem sokat beszélnénk a megismételt önkormányzati választások eredményéről.
„Ózdon az történt, ami öt éve kétségkívül elképzelhetetlen volt: fogták magukat a baloldali szavazók és zokszó nélkül beikszelték a jobbikos jelöltet. Nyilván ez jelentheti azt, hogy a szélsőjobboldali párt felnőtt oda, hogy már nemcsak a hév viszi őket, hanem a politikai érdek is: olyanokat mondanak, amit az emberek gyomra elbír. Meg jelentheti azt is, hogy a Fideszt olyannyira elfoglalta az Amerikával folytatott harc, ráadásul Lázár is fácánvadászatra készült, hogy Ózd huszadrangú kérdés lett számukra. És Győr is. Meg azt is jelentheti, hogy a szocialisták addig magyarázták maguknak, hogy mit kellene tenni összefogás címszó alatt, míg a szavazóik megmutatták, ezt nektek. Ám ezt a fityiszt, azt gyanítom, még mindig nem veszi komolyan sem a sértett, sem az örömittas oldal.”