2010 őszétől 2014 őszéig

„2014 őszén politikai eseményei – illetve azok tálalása – kísértetiesen emlékeztetnek a négy évvel ezelőtti őszre. A kétharmados Orbán-kormány első féléve erősen konfliktusos időszak volt: 2010 őszén az Alkotmánybíróság és a magánnyugdíj-pénztárak ügye először generált tüntetéseket – még ha ezek nagyságrendjük és társadalmi bázisukat tekintve jóval kisebbek voltak, mint a 2011-es Milla, vagy a jelenlegi internetadó-elleni tüntetések, a közérzet mégis a »valami megmozdult« üzenetét hordozta. Tény, hogy a 2010-es Helyzet van demonstrációk döntően a fővárosi egyetemistákat, főiskolásokat mozgatta meg, mégis az látszott, hogy a politikával eddig tevőlegesen kevésbé foglalkozó réteg aktivizálódott akkor. Az ellenzéki retorikának visszatérő eleme volt, hogy a kormány kétharmada mögött ennél szűkebb társadalmi támogatottság áll, ahogy az ország nemzetközi elszigetelődésének jeleit is egyre többen jelezték.

Mindeközben a parlamenti pártokról szóló hírek is mintha ismétlődnének: a Jobbik ózdi győzelme újra előhozta azt a narratívát, hogy a radikális jobboldali erő lehet a valódi váltópárt, különösen, ha ezt kiegészítjük a »baloldal önmagát keresi« állítással (mely baloldal megújítása szintén napirenden van). Az LMP továbbra is az egyenlő távolságtartásban látja a kiutat, míg a KDNP ismét a vasárnapi boltbezárással próbál külön politikai szereplőnek látszani (2010-ben decemberben be is nyújtották a törvénytervezetet). Ami a nagyobbik kormánypártot illeti, a Fidesz népszerűség-vesztése novemberre már látszott – és mind az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása, mind a magánnyugdíj-pénztárak  államosítása kapcsán az látszott, hogy ezekkel a döntésekkel a szavazótábor sem ért egyet maradéktalanul.”