„A korrupció az, amiből mi kimaradunk” – vagy mégsem?

„Ki meri kijelenteni magáról, hogy minden esetben szilárdan elutasított és a jövőben is elutasítana egy olyan dolgot, amiből önmagának vagy közvetlen ismerőseinek haszna származhatna?

Az okokról és cselekvési alternatívákról rengeteg terv született, de sehol sem sikerült azt elérni, hogy teljes mértékben eltűnjön ez a hosszú távon káros, ám rövidtávon kifizetődőnek tűnő jelenség. Egy dologban viszonylag nagy a megegyezés a korrupciót vizsgáló tudósok között: a „túl sok állam” mindenképp károsan hat rá, de akkor miért az államtól várják rá a megoldást? Miért korlátozná önmagát? Egyáltalán ki az állam? Sajnos az állam mi magunk vagyunk. Mi választunk, mi dolgozunk, mi adózunk, vállalkozóként keressük a kiskapukat, mi bliccelünk a tömegközlekedésen és mi várjuk, hogy segítsenek rajtunk. A mi pénzünket fordítják jó vagy rossz célokra, vagy számunkra jónak vagy rossznak tűnő célokra.”