Esélytelenül

„Félreértették a helyzetet. Moszkva Ausztria esetében olyan államot adott fel, amelynek csupán negyedét tartotta megszállva, s ráadásul lépéséért cserébe teljesítették követelését, az ország semlegességét. Hazánk ezzel szemben szőröstül-bőröstül a keleti blokk tagja volt: a Kreml mit kaphatott volna azért, ha egyoldalúan engedi, hogy az osztrák útra lépjünk? Nyilván semmit. Másrészt az USA soha nem mondta, hogy katonailag támogatna egy szovjetellenes fegyveres felkelést; az más kérdés, hogy megnyilvánulásait aki akarta, így is értelmezhette. Talán fogalmazhattak volna őszintébben, de ettől még nehezen vitatható: Budapest nem ért meg egy nukleáris háborút.

A forradalom mindig öntörvényű, s noha a magyar ’56 nem érte el céljait, két olyat viszont igen, amelyet ki sem tűzött: a második világháború után először mutatta meg kendőzetlenül az abban az időben sok helyütt modernnek, progresszívnek gondolt szovjet hatalom igazi természetét, emellett megváltoztatta a magyarokról a világban alkotott negatív képet (lásd: »Hitler utolsó csatlósa«). Már csak ezért sem volt hiábavaló az irracionális küzdelem.”