Kezdőrúgás

„A többszörös vesztesek nem tudnak beletörődni a helyzetbe, ezért ha kell, külföldi igazolásokkal, de mielőbbi visszavágót próbálnak kierőszakolni. Fiatal célcsoportokra koncentrálva uszítanak, lázítanak, kommunikációs eszközök hatalmas tárházát vonultatják fel, nehogy egy pillanatra is teret kapjon a fő ellenfél. Nehogy szóhoz jusson a csöndes és józan többségi vélemény, amely 2014-ben háromszor győzött a választásokon.

Amint a lekötetlen energiáktól feszülő, balhéra tüzelt fiatalok és Kádár-korszak után nosztalgiázó, frusztrált idős emberek tüntetéseit nézem a különféle csatornákon, egymás után feltörnek az emlékeim. Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek szinte fizikai fájdalmat okoz lökdösődő gyerekeket látni az ’56-os forradalom emblematikus helyszínén, amint a saját maguk rakta színpadi kordonokat döntögetik.

Eközben a háttérben szorgosan munkálkodó posztkommunista és neoliberális politikusok valószínűleg elégedetten dörzsölik a tenyerüket, kikelt a sárkányfogvetemény. A szónokok szirénhangon énekelnek, a trágár bekiabálások tudományos alapossággal gondoskodnak az adrenalinszint fenntartásáról.

Csak ne ismernénk ilyen jól ezt a jelenre hangszerelt internacionalista szöveget, amit trendi köntösben nyomnak a megbízható hordószónokok! Az sem új, hogy a legszókimondóbb rendszerdöntők mind politikai, mind gazdasági értelemben totális dilettánsok. Ami sajnos, bár ez sem lep meg, nem tartja vissza őket attól, hogy a demokratikus rend megdöntésére uszítsák a feltüzelt embereket.”