Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Annyiban legalábbis biztosan, hogy a jelenlegi viselkedését megnyugtatóan visszaszorítsa, ám mivel ez egyenlő lenne Orbán személyes céljainak kudarcával, gyakorlatilag az orbánizmus végét is jelentené.
„Amerika érdekeit sérti a Déli Áramlat és Paks, a keleti orientáció és a liberális demokráciák stratégiai jelentőségű bírálata. Ha nem a tutyimutyi Obama- és a kollaboráns Merkel-kormányzat volna hatalmon, az Orbán elleni támadás már megindult volna legkésőbb 2012-ben, így azonban meg kellett várnunk a 24. órát, mielőtt Magyarország végleg betér a Putyin-érába, semmi másért, mint Orbán hatalmának stabilizálása, büntetlensége biztosítása, és bosszúvágyának kielégítése céljából. Magyarországot egy félelmetesen atavisztikus gondolkodású ember akarata mozgatja, amit nem lehet nem figyelembe vennie az emelkedett (bár gyakorlati érvényességüket vesztett) eszmények alapján álló nyugati politikai kultúra barátainak, amikor az ellenszereket keresik. De hogy egyúttal semmi más (se eszme, se perspektíva, se értelem) nincsen a magyar politikai stratégia mögött, azt jól mutatja a rezsim végtelenül gyenge, hipokrita, irracionális politikai ideológiája (Tellér, Lánczi, G.Fodor) és kalandor, kártékony, ignoráns gazdaságtana (Matolcsy, Varga, Heim, Barcza).
Amerika hagyta volna békén Orbánt, ha az megelégedett volna néhány százmilliárd szétosztásával az övéi között, aztán pedig élnének, mint Marci hevesen. De sajnos Orbán rendszerszintű kockázatot vitt a nyugati kooperációba, ami -- értse meg a kedves jobber harcos -- mások nemzetbiztonsági ügye is ettől kezdve. Magyarország meg a (nevetséges) magyar szuverenitásvágy nem érdekel senkit. Az érdekes, hogy mérgezővé tud-e válni a mégoly provinciális magyar kormány. És úgy tűnik, sikerült neki ezt a félelmet felébresztenie. Gratulálok. Momentán a kormányunk a szuverenitásunkra leselkedő legnagyobb veszély.”