„Most a teljes magyar balmédia NAV-ozik, meg civilezik, de érdemes megjegyezni, hogy a már említett botrány-listát Number One helyen az úgynevezett IRS botrány vezeti.
Hogy tisztán lássunk: az IRS nem más, mint az amerikai NAV. Az Internal Revenue Service azonban egyben nyomozati szerv is, aminek a magyar NAV-nál valamivel szélesebb nyomozati jogköre van. Lehallgatásokat szervezhet, házkutatást tarthat, sőt akár ügyészségi és rendőri eljárást is kezdeményezhet, kikerülve a bíróságot. A dolog 2010-ben kezdődött, amikor a demokraták egy kis módosító indítványt nyújtottak be azt illetően, hogy a »társadalmi feladatot ellátó nonprofit szervezetek« amelyek azonban adóköteles tevékenységet is végeznek, ne élvezzenek különleges elbírálást, hanem tulajdonképp az IRS teljes apparátussal nyomozhasson utánuk. Ezt azzal indokolták, hogy kiderült, számos terrorszervezet ezt a kiskaput használja arra, hogy pénzelje az olyan szörnyű szervezeteket, mint az ISIS, Al Kaida és társaik. Az amcsik nem is tiltakoztak, a módosító átment, hisz ha egy amerikainak azt mondják terrorveszély, bármire hajlandó. A dolgot akkor megtámogatta a bostoni merénylet is, tehát nem tűnt fel, hogy ezzel a módosítóval más szándékai vannak az Obama-adminisztrációnak. (...)
A dolog pikantériája az, hogy maga az adatbázis, ami a konzervatív szervezetek listáját tartalmazta »csodás módon« eltűnt, és a botrány gyűrűzésekor az Obama-adminisztráció minden eszközzel gátolta a bíróság és nyomozóügyészség munkáját, ami miatt rendes tüntetések voltak, hisz ugye »adminisztratív eszközökkel gátolták a nyomozást, ezzel tiporva sárba az amerikai demokráciát«.
Ismerős?
A dolgot tovább árnyalja, hogy mindeközben létezett egy másik lista is, azokról a szervezetekről, melyeknek a nevében »Liberal«, »Progressive«, »progress«, »equality« szerepel, és ezeknél a parancs az volt, hogy az ő vizsgálatukat a régi módszertant követve, gyorsan, lazán és felületesen kell végezni. 2014 áprilisában épp a botrány folytatásaként derült ki, hogy emiatt, a Soros és Clinton alapítványok számára ennek a laza elbírálás eredményeképpen nyílt lehetőség arra, hogy többmilliárd dollárnyi adót síboljanak el karitatív tevékenység címén a Holland Antillákra, illetve ködös kelet-európai számlákra. Itt kapcsolódik be az a kissé összeesküvéselmélet-szagú forgatókönyv, amely szerint a Soros pénzek egyfajta feketekasszaként működnek a CIA akcióihoz, ezért (is) az állami nagyvonalúság. (...)
Magyarul: az amerikai adóhatóság szisztematikusan kivérezteti anyagilag a konzervatív civil szervezeteket, miközben a liberális civil szféra tulajdonképp szabadon áramoltatja off-shore és egyéb cégekbe adómentesen a támogatói milliárdokat, amiből lehet finanszírozni ezt-azt akár a térségünkben is. (...)
Ami tehát világos mára: az adóhatóságnál meglévő, ám titokban tartott listákon besorolják a különböző társadalmi és civil szervezeteket, és diszkriminatív módon járnak el velük az adóhatósági eljárások során.
A botrány még folyik. Immáron két éve tartja izgalomban a közvéleményt, és valószínű, hogy lesznek még következményei, hiszen eddig a Demokraták mosták a szart rendesen, a kezdődő vizsgálatok elhaltak, a nyomozások befulladtak, és – a botrányt robbantó Louis Lerneren kívül – csupán két kisebb osztályvezető távozott tavaly a botrány kapcsán.”