„Amikor Laci tolja a maga szokásos, kis traumatikus írásait, valójában azzal oldja fel, hogy ő nem Szent Célt szolgál: egy Ügyet, egy Demokratikus Akármit. Mert igazából nem hisz ő ebben. Neki igazából mindegy, hogy Orbán, Gyurcsány, vagy akárki, őt a káosz érdekli, és az, hogy bármikor random belerúghasson keserű gyűlölete tárgyába, magánya kivetített okozójába.
Szilyt most betámadták. A balosok. A demokratikusék. A barátai. A »követői«. A hívei. Egy egyszerű laza gesztusa, miszerint szóba állt Dajcstomival, aki kb. Szily fideszes inverze, egyszerre fújta el a baráti füstölőket, ráncolta össze a jógában kisimult homlokokat, borzolta fel a békeharcos kedélyeket, borította fel a demokrácia tolerancia-harmóniáját, és mutatta meg szegény szegény Szilynek, hogy ő bizony nem tartozik oda. Lehet trendin befrusztrált antiklerikális, lehet meghasonlott alter-narkós, amíg az az Ügy hasznára van. Az önálló vélemény és mozgás, a valódi szellemi szabadság nem egy baloldali dolog. Addig mehetsz arrafelé, a komcsi térfélen, ameddig az orthodox haladárság szellemi keretei engednek. Ha valami unorthodox baromságot mondasz, vagy akár egy légtérbe merészelsz tartózkodni az Ellenséggel, egyszerre leszel megbélyegzett fideszes, mocskos jobboldali, szemét elhajló, osztályidegen pöcs.