Talán furcsán hangzik, de az élet legfőbb területein én egy nagyon fegyelmezett ember vagyok. A politika egy csapatmunka, és én fegyelmezett csapatjátékos vagyok. Az voltam a sportban is, az vagyok a politikában is. Igyekszem elkerülni, hogy beleragadjak az örök kritikus, az oktondi pocok szerepébe. Úgy gondolom, megvan bennem az ehhez szükséges arányérzék, amely döntő részben nem tanítható. Jól kiválasztom azokat a helyzeteket, amikor van súlya az önkritikának, hogy ne koptassam el.
A múlt heti strasbourgi közmeghallgatás kapcsán nem koptatta nagyon az önkritika eszközét, bevédte a Fidesz sokat kritizált médiapolitikáját. Úgy gondolja, hogy alaptalan az európai aggodalom a magyar sajtószabadság miatt?
Semmilyen sajtószabadság miatti aggodalom nem alaptalan a mai világban. Nap mint nap jelennek meg az újságírók független működését negatívan érintő hatások a világ modern demokráciáiban: tulajdonosoktól való függés, a politika legkülönbözőbb beavatkozási szándékai. Szerintem nem jobb vagy nem rosszabb a helyzet nálunk, mint Spanyolországban vagy Hollandiában. (…)
Miről fog szólni az elkövetkező négy év?
Amit a közbeszédben előszeretettel »konszolidációnak« hívnak, nos olyan szerintem nem lesz. Ez ugyanis az ellenérdekelt hatalmi-, üzleti- és lobbicsoportokkal való vitáink feladását jelentené azon az áron, hogy a békesség kedvéért mindent visszacsinálunk. Kinek jó, kinek rossz hírem van: nem alkuszunk meg. (…)