A Moszad vezetője célba venné Iránt, de még van egy lehetőség
A múlt héten az irániak által pénzelt húszik rakétája landolt Tel-Avivban és a Moszad vezetője szerint Izraelnek választ kell adnia.
Al istából ugyanis olyan országok felejtődtek ki, mint a demokratikus államberendezkedéséről, valamint a civil szféra támogatásáról híres Szaúd-Arábia, Katar, Jordánia, vagy épp Törökország.
„Barack Obama amerikai elnök kedden a Clinton Global Initiative rendezvényén tartott beszédében kiállt azon civil szervezetek mellett, ahol azok munkáját megnehezítik. Az USA elnöke szerint »Oroszországtól Kínáig és Venezueláig megfigyelhetők a civil szervezetek elleni fáradhatatlan támadások«. Obama külön kiemelte hazánkat, mint olyan országot, ahol a »törvények egyre nehezítik a nem kormányzati szervezetek működését.«
„Nos ezzel az állítással valóban nehéz vitatkozni. Aki nem 80 dioptriás narancsszemüveggel szemléli az eseményeket, annak azért világos,, hogy az (amúgy sokszor és jogosan kritizált) civil szervezetek elleni támadások mögött nem magasztos nemzetvédelmi felbuzdulás, hanem egyszerű, száraz hatalmi érdek áll. Ahogyan a saját »civil« hátországot kiépítő és működtető rendszer (CÖF) mögött is e párhuzamos szándék húzódik meg. (…)
A listából olyan országok felejtődtek ki, mint a demokratikus államberendezkedéséről, valamint a civil szféra támogatásáról híres Szaúd-Arábia, Katar, Jordánia, vagy épp Törökország. Ezekben az államokban éppenséggel az a közös, hogy Uncle Sam baráti körének részei, fontos közel-keleti szövetségesei az USA-nak. De nem került rá a listára az eddig páriaként kezelt Irán sem - amely az Iszlám Állam előretörése miatt hirtelen felértékelődött Washington szemében, és amelynek belső berendezkedését ismerve - bár az Izraellel szembenállása miatt a nemzeti oldalon népszerű szereplő - a Norvég Alap aktivistái nagy valószínűséggel egy nyilvános kivégzés passzív résztvevőivé válnának Teherán egyik terén. (És amúgy a hazai radikáljobbosok tekintélyes része sem maradna sokáig szabadlábon, kezdve például azokkal, akik az »ősi magyar hit« követői.)
A listát látva tehát egyszerű következtetésre juthatunk: azon országok kerültek fel a szégyenpadra, amelyekre Washington épp zabos, illetve olyan országok nem kerültek fel rá, amelyekre épp szüksége van. A jelentéktelen és picike Magyarország előkelő szereplése - az igen hangos hazai lobbi mellett - nyilván annak is köszönhető, hogy Budapest és Moszkva pompás kis energetikai üzletelése Washingtonnak is feltűnt, és nem is igazán örülnek neki.”