Drága lesz az a nonprofit

„Lényegében két alapvető probléma van, aminek együttes következményei teszi hosszú távon igen nagy problémahalmazzá a nonprofit vállalatokat.

Az egyik, hogy a nonprofit jelleg miatt a cég kiadásai csökkenni fognak (ez az a rövidtávú hatás, ami miatt sokan mellette érvelnek). Ennek következtében a cégnek vagy nem lesznek versenytársai, vagy akik maradtak, azok szintén nonprofit cégek vagy állami vállalatok, amik között nincs valódi verseny. Következmény: kialakul egy monopól vagy oligopól állapot (vagy tovább erősödik, ha már addig is ez volt a helyzet).

A másik probléma az, hogy az idő elteltével a cég szükségszerűen veszteséges lesz, ugyanis a profitorientáltság miatt nem tudják, hogy mibe érdemes befektetni. Abban az esetben pedig, amikor az ember nem a saját pénzét kockáztatja, akkor inkább többet költ, mint kevesebbet (részleteket lásd a már korábban említett írásban).

Tehát van egy monopól vagy oligopól helyzet, amiben ahogy telik az idő, a cég egyre veszteségesebb lesz. Ahhoz, hogy ezt orvosolni lehessen, három lehetőség van.

Az egyik, hogy vissza kell csinálni az egész nonprofit történetet és a céget privatizálni kell. Viszont ez nem csak a politikai veszteség miatt nem lehetséges: mivel azóta a szektorból eltűnt az összes versenytárs, ezért az adott cég gyakorlatilag monopól helyzetben van, így az ára olyan magas, hogy szinte kizárólag más államok által támogatott cégek tudják megvenni. Ez persze jogilag privatizáció, de gazdaságilag ugyanúgy állami monopólium alakul ki a már ismert problémákkal.

A második - megint nem túl népszerű - lehetőség, hogy a cég növeli az árait, ezzel kompenzálva a kiesett bevételt. Persze ezt hamar észreveszik az emberek és ez könnyen a politikusok bukásához vezethet. Ráadásul ez nem oldja meg a problémát, mert ugyan ideiglenesen nem lesz veszteséges a cég, de hosszú távon a rossz működés miatt ismét veszteséges lesz, így ez csak nagyon korlátozott keretek között működik.

A harmadik lehetőség az, hogy az állam állja a veszteségeket valamilyen formában. Szinte mindig ezt választják a politikusok, ha van rá lehetőség (azaz nem fenyeget közvetlen összeomlás). Nem csak azért, mert a választásokat nem az adófizetők döntik el, hanem mert a költségek közvetettek: az államháztartásban keletkezik egy extra kiadás, amit különböző területekről csippentenek le, ami kiátlagolódik a lakosságra és sokan észre sem veszik (ezért van az, hogy papíron a nonprofit közműszolgáltató olcsóbb). És itt jön létre az ördögi kör: a cég monopól helyzetben van, ezért nem lehet hagyni, hogy becsődöljön. Viszont nem lehet visszaállítani az eredeti állapotot, mert az nagyon drága. Így a vállalat az állami cégek sorsára jut, ami folyamatosan az adófizetők pénzéből vegetál, ami lényegében mindenkinek rossz, de mivel nincs olyan megoldás, ami rövid távon ne okozna szinte mindenkinek jelentős veszteséget, nem csinál senki semmit.”