„A hely szelleme a keresztény templomépítészetben címmel Frédéric Debuyst írt egy meghatározó művet. A mai magyar kortárs templomépítészetben Ön szerint mit jelent a hely szelleme?
Olyannyira inspirált engem is ez a mű, hogy jó pár templomot meg is néztem azok közül, amelyre Azoknak a telkeknek a nagy része, amiket az önkormányzatok odaítéltek, nem voltak elég inspiratívak ahhoz, hogy a hely szelleme valóban hatott volna a tervezett templomra. Debuyst felhívja a figyelmet. Magyarországon ez bonyolult kérdés, ugyanis a rendszerváltást követően nagyon sok olyan templomépítés történt, ami azt a hiányt igyekezett pótolni, amit az előző rendszer nem engedett. Gondolok a volt szocialista lakótelepekre, például Káposztásmegyerre, Békásmegyerre, Újpalotára. Az ilyen helyeken a szakrális terek sokszor kényszerűségből származó helyszínre kerültek, azaz maradék telkekre. Ez nem azt jelenti, hogy a tervezők nem próbáltak megtenni mindent azért, hogy a helyhez igazodó templomot építsenek, vagy a helyet próbálják felemelni az épület segítségével, de ez nem mindig sikerült. Azoknak a telkeknek a nagy része, amiket az önkormányzatok odaítéltek, nem voltak elég inspiratívak ahhoz, hogy a hely szelleme valóban hatott volna a tervezett templomra.
Az evangélikus templomépítészetben azonban vannak nagyon jó példák is. Külföldi szakkönyvekben is szerepel Nagy Tamás építész dunaújvárosi temploma. Úgy érzem, hogy itt az építész sokkal inkább a protestantizmus történetéhez, mintsem a hely szelleméhez nyúlt vissza. Ennél a templomnál a szász erődtemplomok és a magyarországi téglaépítészet vonulatának egyesítése érvényesül. Ez tulajdonképpen teljesen elkülönül attól, ahova épült. Tudni kell, hogy Dunaújváros nagyon összetett, hiszen egy viszonylag új város, mely a második világháborút követő szocialista építészet különböző lenyomatait és a rendszerváltást követő posztmodern építészet összevisszaságát egyaránt ötvözi. Így nem a hely szelleme, hanem az építészeti minőség volt ennél a templomnál a mérvadó.