14 házaspár a családszinóduson?

2014. szeptember 16. 11:12

Jó lenne, ha a klérus részéről a szerető odafordulás a világiak, családosok felé a vallási (és mindennapi) élet több területét is áthatná!

2014. szeptember 16. 11:12
Kölnei Lívia
Talita

„253 résztvevőből 28 ember – 14 házaspár – képviseli majd a családos katolikusokat a Vatikánban, az októberi rendkívüli szinóduson, amelyet a család témájának szentelnek. Vajon elég ez?


Persze hogy nem elég. (...)

Jó lenne, ha ezek a szép szavak visszatükröződnének például a szentté avatásokban is. A szentek példaképeink, azt üzenik: kedves hívek, ez és ez lehet a szentté válás életútja! Sajnos a példás családanya-családapa-szerep legtöbbször csak mellékes kiegészítő elem a szent egyéb megnyilvánulásaihoz képest. Mintha a hétköznapi, becsületes, keresztény helytállás nem lenne elegendő a hőssé váláshoz, üdvözüléshez.

Egy ismerősöm családos szenteket keresett egy imához. Kikhez is fordulhatnának a családok közbenjáróként, kiknek az élettörténetéből meríthetnének erőt a mindennapi megpróbáltatásaikban – Jézus után? Hirtelenjében Szent József, Rita, Erzsébet, Boldog Gizella, Batthyány-Strattmann László és a magyar szent királyok jutottak az eszébe. Segítettem neki a gondolkodásban, és találtam még – a vértanúk és az egyházi rendek tagjainak népes serege között – néhány külföldi szent királyt és királynét, akiknek családja volt. De igazán ők sem példás családi életük miatt lettek szentek, hanem harcos hitvédelmük vagy karitatív cselekedeteik miatt. A szentéletű családos nők is özvegységükben többnyire kolostorba vonultak. Néhányan pedig egyáltalán nem ismertek a mi régiónkban. A 20. századi szentek sorában „üdítő kivétel" Gianna Beretta Molla, az áldozatkész családanya, bár neki is rettenetes körülmények között kellett meghalnia, hogy átlag feletti hite bizonyítást nyerjen.

Jó lenne, ha a klérus részéről a szerető odafordulás a világiak, családosok felé a vallási (és mindennapi) élet több területét is áthatná! Például a családok egyházi szempontú felmérése, értékelése, a családokat érintő lelkipásztori elvek megfogalmazása ne történjen a családok megkérdezése, képviselete nélkül. Az októberi szinóduson a 14 házaspár részvétele a 253 résztvevő között már nagyon biztató jel, de távolról sem elég változás.

Ugye, Ti is érzitek ezt, kedves Pap-testvérek?”
 
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2014. szeptember 23. 00:17
Valóban tehetünk javaslatokat, csak nem képviselünk olyan évszázados folyamatosságú szervezeteket, mint egy-egy szerzetesrend, amelyek rendszeresen végigvisznek egy-egy szentté avatást. A végeredmény az, hogy 99 szerzetesre jut 1 világi pap, és 999 egyházi személyre jut 1 laikus hívő. Amúgy megint nem az érveimmel foglalkozol, hanem vélt érzelmeimet elemzed. "Amit írok, nem érdemes vitára, mert túlságos aggodalmat tükröz" :-)
Sulammit
2014. szeptember 23. 00:16
Ami - tanúsíthatom, hogy nem megy egykönnyen. Itt van például Kaszap István. Az ő viceposztulátora P. Bódai Jenő atya volt. Évekig fáradozott, ezért jött haza Kanadából, mert gyűjtötte az anyagot könyvek, videókazetta a boldoggá avatásához, ami, ha nem jön közbe a háború, már - lehet, - hogy rég megtörtént volna. Ma is sok virág van Kaszap István sírján Székesfehérváron, de bár XVI. Benedek pápa aláírta, még éveket kell várni, mert nem volt vértanú. Ez van Mindszenty bíboros úrnál is. Ha megölik, már szent. És valóban rendkívüli költséges, több ezer oldal dokumentum.
Csomorkany
2014. szeptember 23. 00:15
Ez már lényegében protestáns szöveg. Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy engem itt fölszólítasz, akkor egyáltalán nem történnének szentté avatások, hanem mindenki nyugodt volna, hogy az angyalok majd dokumentálnak mindent. Ahogyan a protestánsok gondolják is. :-) A Katolikus Egyházban ellenben történnek szentté avatások, azért, mert valakik (az egyházon belül!) fontosnak tartják egy-egy szentéletű személy életét emberileg dokumentálni, bemutatni. Azután szenttéavatási pör lesz a dologból, ahol emberi tanúkat hallgatnak meg, és végül egy egyházi ünnepen kimondják az illető szent életű személy életszentségét. Föltéve, hogy van olyan egyházon belüli szervezet (püspökség, szerzetesközösség), amely vállalja, hogy mindezt végigvigye.
Csomorkany
2014. szeptember 23. 00:14
Még mindig nem megy a szövegértés. K. Lívia nem mondja, hogy bárki katolikus elvben tagadná ezt, csak azt mondja, hogy a gyakorlatban elénk állított szentek olyan cselekedetekért lettek megdicsérve, amikhez hasonlókra nekünk napról napra nem sok esélyünk van. A vértanúsághoz pl. kellene valaki, aki agyon akar csapni. Miközben mondjuk Loyolai Szent Ignácnak a huszadik munkatársát is szentté avatták, mert a jezsuiták szívós erőfeszítéssel ezt keresztülvitték, addig szentéletű világiak és pl. világi papok sokasága tűnik el a teljes feledésben, mert pl. a püspökségek nem vállalják föl a szent élet dokumentálását. Lehet ezen vitázni, de ez egy elég általánosan fölismert anomália, amit bárki maga is megtapasztal, aki tényleg a kezébe veszi a Szentek életét, és nem csak dumál erről.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!