Üzenet az újnyilasnak

„Nemrégiben egy este a Szent Gellért téren felszálltam a 19-es villamosra. Mellettem lendületesebben egy lány és egy fiú is, a srác véletlenül meglökött egy kicsit, majd szó nélkül lehuppantak két szemközti ülésre. Én a lány mögötti helyre ültem, de előtte ránéztem a srácra. A metakommunikációs üzenet ennyi volt: azért mondhattad volna, hogy bocs. Ehelyett minden átmenet nélkül nekem esett: Mi van, te rohadt zsidó? A palesztin gyerekeket persze bátrak vagytok gyilkolni, te hülye zsidó.

Kissé idegesen azt mondtam: nem vagyok zsidó, hanem kiskun és magyar. A gyerek azonban folytatta: Menj haza Izraelbe, te büdös zsidó! Már ültömből hátrafordulva próbáltam »lerázni« egy ismétléssel: Kiskun vagyok. Világos? Attól kezdve csak előrenéztem, és semmire sem reagáltam. Ő persze tovább folytatta, már a lánynak, hogy miféle kiskunt beszél összevissza ez a zsidó. Zsidó, zsidó –szinte már csak ezt hallottam.

Ami ennél is elgondolkodtatóbb, az a Batthyány tér előtti megállónál történt, amikor már egy másik ifjonc is »odatalált« a gyerek mellé, s éppen mögém állt. Együtt zsidóztak még egy kicsit,majd így »erősítették« egymást: »Te, ezt a zsidót itt most akár agyon is verhetnénk. Hát nem?« »Persze. Vagy akár el is vághatnánk késsel a torkát!« – jött az éppen aktuális dzsihadista terrorerősítés. Ám nem tudtak kirángatni a nyugalmamból.”