Most mégis mit akar a bíróság? Persze kimondja a semmisséget, örülnek az adósok, de akkor innen hova tovább? Mindez a bankokra egy maréknyi eladósodott felelőtlen hitelfelvevő miatt hatalmas terheket ró, amelyek – ne legyen tévképzetünk – ismételten a fogyasztón kerülnek majd behajtásra. Persze nem a mostani pernyertesek isszák meg ennek a levét, hanem az összes hitelfelvevő.
Tudva, hogy a bankok nem ma született bárányok, mégis azt állítom, hogy ezek az eladósodások nem a bankok egyoldalú kamatemelésein csúsztak meg. Persze, mielőtt bárki is nyúlna a kőért, hogy megkövezzen, nekem is van egy kikötésem: kérem azt az eladósodott devizahitelest, aki ott verte a bank előtt a tamtamot, hogy a számára lényegesen kedvezőbb feltételekkel nyújtott kölcsön mennyire előnytelen a többi fogyasztóval szemben. Mindeközben pedig remélem, tüntetése közepette az ÁSZF-et elemezte, satírozta a tisztességtelen szerződési feltételeket, és előre kalkulált egy esetleges forintgyengülés esetén alkalmazandó tervvel, mert látta mi történt kilencven környékén a szintén svájci frankban felvett hitelekkel – persze akkor még sajtóvisszhang nélkül. Mert most vakon elhiszik, hogy ez egy olyan példátlan dolog volt, aminek soha előzőleg nem volt párja… Nézzük meg a kilencvenes évek elején a svájci frank árfolyamának ingadozását… Még mindig hitetlenkedünk?