Igazságok

„Ezt írja: »Ami föltehetőleg helyes volna – Ukrajna föderalizálása, az orosz nemzetiségű lakosság autonómiája, a béke helyreállítása –, lehetetlen, mert ezeket a Krímet annektáló, Kelet-Ukrajnában lövöldöző Putyin is javasolja (100%-os képmutatással). Márpedig neki egyetlen szavát se lehet elhinni. Az Egyesült Államok, a NATO és az EU pedig elérkezettnek látja a pillanatot, hogy következetesen folytassa Bush elnök politikáját. Bush elnök ugyanis megígérte Gorbacsovnak – a német újraegyesülés eltűréséért cserébe –, hogy a NATO nem terjeszkedik majd keleti irányban. Az ígéretet, mint tudjuk, arrogáns nyíltsággal megszegték, mert megszeghették. Ez pedig azt a kiheverhetetlen sérülést jelentette a posztszovjet-nagyorosz érzületnek, amit a magyar nacionalizmusnak Trianon.«

Aztán pedig ezt: »A huszadik század folytatódik. Persze az ukrajnai népek érdekeivel, békéjével, testi épségével a franc se törődik. Ki vannak szolgáltatva a különféle, genocídiumra hajlamos fegyveres erőcsoportok tébolyának. Nincs hatalom, amely ezt megállítaná. Most még lehet minderről szkeptikusan és kritikusan beszélni. 1914 nyaráig is lehetett.

Olvasó, ha pártot ütsz bármelyik hadviselő fél mellett, erkölcsi öngyilkosságot követsz el. Az egész rossz, nem a fele.«

Nagyjából ez a helyzet. S igen, mindjárt a dolgok legelején szögezzük le: alig van megnyugtatóbb annál, hogy nincs közös magyar–orosz határ. Maradjon ez csak így. Hiszen van történelmi tapasztalatunk, éppen elég. Tudjuk, milyen az, amikor az orosz cár vonul be hozzánk »rendet tenni«, és amikor a szovjet pártfőtitkár, ugyanezért. Nekünk nem kell elmagyarázni. És igen, a lengyelek és a baltiak még inkább tudják. Azok a lengyelek, akiket háromszor is letöröltek a térképről. Akiket a náci Hitler és a szovjet Sztálin a legnagyobb egyetértésben rohant le 1939-ben. (Épp a minap emlékeztünk meg a második világháború kitörésének napjáról, szeptember 1-jéről, amikor Hitler megtámadta a lengyeleket. Arról is megemlékezünk majd, hogy egy héttel később Sztálin keletről hátba támadta az élet-halál harcot vívó Lengyelországot?).”