Megtaláltuk az Orbán-rendszer titkos bibliáját

„1. Rend helyett konfliktus

Szakértők a Boston Politics-et tartják Schabert legátfogóbb munkájának, mely tulajdonképpen Kevin White hatalmi rendszerének jegyzőkönyvi szintekbe belemenő elemzésének és Schabert saját hatalomelméletének az ötvözete. De a Boston Politics számunkra azért igazán érdekes, mert olyan, mintha ez lenne az a kézikönyv, amiből Orbán Viktor felépítette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Schabert hatalomelméletét öt pontban lehet összefoglalni, ezek közül az első és legegyszerűbb, hogy az igazi vezető nem a rend megteremtésén ügyködik, hanem igyekszik fenntartani a csak számára átlátható, állandóan új ügyeket, új konfliktusokat fialó káoszt: A politikai teremtés a politika végső értelme (...) De a politika minden alkotását a politikának kell fenntartania, különben hamarosan elenyészik.

2. Egy embert könnyebb uralni, mint egy intézményt

Schabert szerint a modern politika legnagyobb ellentmondása, hogy a közjogi rendszer a hatalmat intézmények segítségével gondosan korlátozza és széttagolja, de közben a kormányzatnak saját céljai eléréséhez mindig szüksége van a hatalom összpontosítására. A kormányzati cselekvéshez ezért a kormányzat előszeretettel kerüli meg a hatalmi logikának ellenálló intézményeket, és a politikát a függőségbe vonható, lekötelezhető és manipulálható személyeken keresztül alakítja. A kormányzás személyközpontúsága gyakran paradox módon az intézmények túlburjánzását jelenti, de ez csak látszat: Schabert szerint ugyanis a kormányzati intézményeknek alig van közük a valódi hatalomhoz.

3. Fel kell lazítani a hatalmi struktúrákat

Schabert szerint a kormányzat valódi szerkezete nem is írható le intézményekkel, jobbnak tartja a reneszánszból kölcsönvett Udvar elnevezést. Az Udvarban az Autokrata az egyedüli állócsillag, körülötte kering a »második kormányzat«, mely nem intézményekből, hanem a hatalmi hálózatot alkotó személyekből áll. Az Udvar határai elmosódnak, a formális és informális pozíciók egymásra csúsznak és állandó mozgásban vannak, de vannak azért archetipikus figurák. Az Udvar vastörvénye, hogy az Autokratának minden, rajta kívül kialakuló hatalmi struktúrát azonnal újra fel kell lazítania, ugyanis az Udvaron kívül semmilyen hatalmi központot nem lehet megtűrni, melyek vezetői nem hajlandóak egyezséget kötni.

4. Barátok, mindenhova barátok

Az Udvar és az általa irányított szervezetek, intézmények, hálózatok láthatatlan munkaközvető irodaként működnek. De Schabert provokatívan azt mondja, ez nem korrupció vagy nepotizmus, a politikai hatalomhoz ugyanis szükség van az antik értelemben vett barátokra, a hatalomba személyes és anyagi értelemben is befektető emberekre. Sőt, minél több ilyen barátja van az Autokratának, annál jobb, mert annál kevésbé van egyetlen félnek lekötelezve. Schabert a személyesség és bizalmi viszony értékeit hangsúlyozva többször is kijelenti, hogy a modern politikaelméletek túl sokra tartják a nyilvánosságot, a valódi politikának – ami a nettó hatalom ugye – mindig szüksége van a rejtőzködésre. Igaz, a szektás bezárkózás sem egészséges, de erről inkább később.

5. A hatalom jót és újat teremt

Az Autokrata hatalma azonban nem önkényuralom vagy maffiakormányzás, hanem Schabert szavaival: kreatív kormányzás. Ez az elmélet legizgalmasabb gondolata, mivel minden állampolgári beidegződéssel szembemenve állítja, hogy a mindent átpolitizáló kormányzás az a bizonyos sokat emlegetett jó kormányzás. A játszmák és konfliktusok által gerjesztett feszültségek az elmélet szerint olyan hatással bírnak, mint az egyre sűrűbben ütköztetett atomok: kreatív energiával fűtik fel a kormányzati tevékenységet. Ennek a felfokozottságnak kell politikai futóműként előrevinnie a közszolgáltatásokat is, máskülönben a jobbító elképzelések csak víziók maradnak.”