„Rendszertanilag érvecskének számít tehát az az észrevétel, hogy az izraeli támadás kiváltó oka az a mintegy 3500 rakéta (»az ellenállás gyermeteg és reménytelen kísérlete« – TGM), amit a Hamász az utóbbi két évben izraeli településekre kilőtt. Szóra sem érdemes érvecske az is, hogy a gázai kormánypárt legfőbb deklarált célja Izrael elpusztítása, amiért minden jel szerint tesznek is. Aztán ide tartozik még az a tényecske, hogy Gázácskában a katonai célpontok meglehetősen sokarcúak, bizonyítottan rakétaraktárnak használnak például iskolákat, és kifejezetten élvezik, ha a fegyvertáruk megsemmisítése minél több járulékos áldozatot követel. Azokat aztán le lehet fotózni sorban, és mutogatni a világnak: ezek a szemetek akkor is lebombázzák a tüzérségünket, ha gyerekeket vezénylünk ki személyzetnek. Tiszta olyanok, mint a világháborús szövetségesek voltak, amikor gyerekekre lőttek, függetlenül attól a körülményecskétől, hogy a gyerekeknek valakik páncélöklöt osztottak.
Hasonló zavaró adatocska, hogy Izrael a maga viking barbárságában kifejlesztette az üresfejű kopogtatóbombát, valamint telefonon és röplapokon figyelmezteti az érintett lakókat, hogy jönnének bombázni, ezért legyenek szívesek elhagyni a műveleti területet. Ettől a módszertől egyébként bármely katona haja égnek áll, hiszen minden műveletnél fontos a váratlanság. A palesztinok például nem is alkalmazzák ezt a judeo-militokrata eljárást, hanem csak kilövik a rakétáikat, és remélik, hogy eltalálnak egy óvodát. A riadóztatás legyen az ellenség gondja.”