A politikában a konfliktus szükségszerű?

„Először 1975-ben jártam Izraelben. Egy haifai kollégám hívott meg, aki azelőtt az én egyetememen töltött egy szemesztert. Sok mindenbe nyertem betekintést. Többek között egy hetet töltöttem a Kfar Hahoresh nevű kibucban, melyet magyar zsidók alapítottak 1946-ban. Tessék elképzelni, hogy Názáretből kilépve beléptem ebbe a kibucba és ettől kezdve Jézus földjén magyarul érintkeztem majdnem mindenkivel.

Abban az időben szimpátiával kísértem az izraeliek országépítését. Méltányosnak véltem, hogy a szörnyű pusztítások után a zsidók saját hazára találjanak.  Kétségtelennek tűnt, hogy az uralmuk alá került tájakat fölvirágoztatták. A környező arab államok négy háborúban igyekeztek Izraelt a térképről letörölni… sikertelenül. Hadseregük bravúrjai tovább igazolták az országot körülvevő rokonszenvet.

Ez az érzelem azonban megváltozott, amikor az izraeliek terjeszkedni kezdtek, átlépték 1967-es határaikat, új telepeket alapítottak és minden provokációra aránytalanul súlyos fegyveres megtorlással válaszoltak. Paradox módon manapság Izraelben több zsidó hal meg agresszió révén, mint az egész világban összesen. A kormányon jobboldali és vallási ultra erők ülnek, melyek bezárkóztak minden béketárgyalás és kiegyezés előtt.”