Az ukránok kezdik elveszíteni a reményt – Magyarországot okolják érte
A harmadik világháború lenne a következménye.
A „nem etnikai alapon” berántott magyar fiúk akkor is olyan háborúba kell, hogy menjenek, amihez semmi közük. Ahol fanatikus, jól felszerelt, és sok esetben kiválóan kiképzett ellenséggel kell felvenniük a harcot.
„Most muszáj mozdulnunk. Mindannyiunknak együtt. A tüntetést a Jobbik és a HVIM szervezi. Gondolhat bárki bármit erről a két szervezetről, vélekedhet akárhogyan a két felszólalóról, Toroczkai Lászlóról és Szávay Istvánról. Szeretheti őket, egyet érthet velük, húzhatja a száját, még utálhatja is őket. De most ez a két szervezet áll ki egyedül a magyarok mészárszékre hajtása ellen. Ez a két ember kiált megálljt a vérontásnak. Más nincs. Mert kegyetlenül, aljasul magára hagyta mindenki szegény Kárpátalját.
A legmocskosabb módon a saját politikai és értelmiségi elitje. Amelynek az egyik fele gátlástalan kiszolgálója volt Janukovics maffiarezsimjének, s most minden hitelét elvesztve örül, hogy még szabadlábon van. A másik fele meg gusztustalan elvtelenséggel dörgölőzik az új kijevi hatalmasokhoz, egységbontóknak és rémhírterjesztőknek bélyegezve azokat, akik mukkanni mernek a behívók miatt. Persze, nekik mindegy, ebben az oroszrulettben az ő pisztolyukban csak vaktöltény van. A pártszékházakból, városi és megyei közgyűlések kényelmes székeiből, a szerkesztőségek íróasztalai mellől senkit nem fognak Donyeckbe küldeni, hogy haljon meg Ukrajnáért.
A legnagyobb és legsúlyosabb felelősség azonban a budapesti hatalomé. Mert hiába keménykedett pár feles jó erdélyi szilvórium után Németh Zsolt Tusványoson. A nagy fogadkozásból, hogy »egy magyart se hagyunk« annyi lett, hogy Navracsics külügyér dobott egy telefont Kijevbe. Ahol szépen megnyugtatták, hogy a »behívás nem etnikai alapon történik«, tehát akkor minden rendben is van. Amit egyrészt szinte lehetetlen ellenőrizni. Másrészt, ha igaz, akkor sincs rohadtul rendben semmi. Mert a »nem etnikai alapon« berántott magyar fiúk akkor is olyan háborúba kell, hogy menjenek, amihez semmi közük. Ahol fanatikus, jól felszerelt, és sok esetben kiválóan kiképzett ellenséggel kell felvenniük a harcot. Amely velük ellentétben pontosan tudja, miért harcol: kövér zsoldért, vagy többségük egyszerűen a szülőföldjéért. (Fene se tudja, melyik a veszélyesebb ellenfél.) Így lesz Donyeckből és Luhanszkból az új Vukovár és Eszék.
Ha hagyjuk. Az Isten szerelmére, ne hagyjuk! Péntek, 18.00 óra Istenhegyi út 84. ukrán követség. Mindannyian!”