Ilyen ország pedig nincs

„Kezd feledésbe merülni, de az egész ukrán válság azzal kezdődött, hogy az ukránok kinyilvánították az Európa iránti elkötelezettségüket. Ide akartak tartozni, mert úgy érezték, hogy jobb lesz nekük velünk, mint ezekkel a bunkó oroszokkal. Ez váltotta ki Moszkva haragját, és aljas húzásait. És az ukránok emberéletek ezreit áldozták ezért, kevés lelkesedést vagy akár figyelmet kiváltva egészen addig, amíg a háború istene fel nem nyúlt tízezer méteres acélcsápjával, és le nem rántott a gyomrába háromszáz kívülállót.

Most pedig csüggedten figyelik, volt-e értelme a saját tragédiájuknak; okosan döntöttek-e, amikor forradalmat indítottak, hogy csatlakozhassanak hozzánk. Hogy tényleg olyan buli-e európainak lenni. Reménykedve kémlelik a nyugati égboltot, ahogy a magyarok 1956-ban, de nem jön semmi, csak a hollandok, egyedül, szemüvegesen. És mi mást tehetnének, mint levonják a következtetést: az oroszokat sokkal jobban érdekli Ukrajna sorsa, mint Európát. Európát ugyanis az sem hozza lázba, ha a saját polgárai oszlanak napokig a kukoricaföldön. Európa nincs. Annyira sem tárgyalóképes, mint a kelet-ukrajnai lázadók, akiket legalább egy Morcosnak becézett gentleman képvisel a helyszínen.

Morcos valóságosabb, mint Jean-Claude Juncker.

Mi magyarok már tudjuk ezt jól. Esetleg küldhetnénk egy delegációt, hogy megtanítsuk az ukránoknak.”