Csurka István Hűség-díjára

Láttodra nem szétválik: összezárul
az ember-tenger és Lélekké válik,
s gondolkodni kezd Istenről, hazáról
hitetlen és hazátlan is, halálig.

Ilyen szirtet magyarnak ád az Úr,
ha rá évszázados, vad vihart bocsát,
mely széttör hajókat irgalmatlanul,
de irányt szab, hajótöröttet ha lát.

Kinek szavát a színpad visszhangozta,
meghívta a történelem nagy színpada,
mindig jóra esküdött, sosem gonoszra,
s a nép nevében nem tévedett soha.

Nehézfiúból így lett súlyos ember,
drámaíróból ország rendezője,
mennydörög, ha bősz haragja felkel,
s tréfálkozik, ha tolla kap erőre.

Szabad hazád díjakkal el nem halmoz,
Parnasszusnál fentebb laksz te már, ahol
a hűség a törvény, igaz nem szól a gazhoz,
s ha díjat fogadsz el, akkor díjazol.

Lesznek majd díjak róla elnevezve,
lesz színház, utca, festmény és szobor,
de Isten nekünk bölcsen úgy szerezte,
hogy közöttünk vagy és hozzánk tartozol.

Szentmihályi Szabó Péter

(Havi Magyar Fórum, 2002. május)