A nyugati liberális demokrácia ugyanis valóban válságban van. Azért van válságban, mert nem váltotta be a saját ígéreteit.
„A beszéd abból indul ki, hogy a nyugati liberális demokrácia válságban van, majd oda fut ki, hogy a megoldás az ezzel egyenesen ellenkező irányú társadalom építése, ám ennek a tervnek a kivitelezését az úgynevezett külföldi érdekeket képviselő, külföldről pénzelt civil társadalom súlyosan – és valószínűleg jogszerűtlenül – akadályozza.
Elég-e azt mondani, hogy ez szemenszedett hazugság? Bizonyára nem. A nyugati liberális demokrácia ugyanis valóban válságban van. Azért van válságban, mert nem váltotta be a saját ígéreteit. A liberális gazdaságpolitika nem eredményezte az országok általános jólétét, inkább az egyenlőtlenségek kiéleződéséhez, egyre növekvő tömegek elszegényedéséhez és a középosztály lassú lecsúszásához vezetett egy politikai és gazdasági elit látványos és mindenki számára nyilvánvaló meggazdagodása mellett. A gazdasági egyenlőtlenségek pedig olyan szociális feszültségekhez vezettek, amelyekre eddig egyetlen hatalomban lévő párt sem tudott hihető demokratikus megoldásokat javasolni. Ez a helyzet.
Az, hogy a nyugati világ vezető politikusai, értelmiségijei, sőt üzletemberei közül erre egyre többen mutatnak rá, nem hazugság, és valójában jó jel. Azt mutatja, amit Orbán gondol, a világunk változóban van. Csakhogy a változások felgyorsításának nem lehet az útja a diktatúra (értsd: demokrácia nélküli állam). Azért nem, mert nem szembemegy a kóros folyamatokkal, hanem a kutyaharapást szőrével gyógymódot ajánlja.”