Jobban jártunk volna.
*
Mert ha lecsupaszítjuk a történetet, akkor Kádár nem több egy kollaboráns véres kommunista diktátornál, aki évtizedekkel meghosszabbította Moszkva uralmát Magyarországon, működtetve az elnyomó gépezeteket. De hibás az ilyen elemzés, ahogy hibás a kádári nosztalgia is. Mert Kádár rendszerének óriási, ennél sokkal nagyobb a bűne. Olyat tett a magyarsággal, amit nem tudott senki ezer éves történelmünk alatt: a gerincünket roppantotta meg. A büszke, önmagára még Mohács és Trianon után is nagy és erős népként (sokszor illúziószerűen, hamisan és túlzóan) tekintő magyarságból hitehagyott, „merjünk kicsik lenni” népet csinált.
Ne kenjük persze kizárólag rá ezt a bűnt, nélkülünk nem jött volna létre ez a fausti alku. Eladtuk a lelkünket a telekért, a mosógépért, a kis mutyikért. Közröhej a közösségért tevő ember, balek a tisztességes és élelmes a csaló. Minden megváltozott Kádár és kora óta. Az alku ma is él, sőt elevenebb, mint valaha. Új királyra vágyunk, vagy meg is találjuk éppen. Kenyérért lelket, mint akkor.
Kádárnak távozásakor is szerencséje volt. Úgy tudott lelépni, hogy legendáját kiteljesítse. A sors megóvta őt attól, hogy közröhejként még életében lerombolja saját mítoszát. Nem látták őt betegen, támogatva a tömegek az ünnepi emelvényen, mint Brezsnyevet; nem vált megalomániás őrültté, mint Ceausescu. A pesti viccekben szinte góbéként jelentkezett, úgy öregedett meg, hogy rendszere sorvadt mellette, nem a nimbusza. Egyetlen illúzióromboló fellépése is csak szűk körnek szólt.
Ráadásul aznap halt meg, amikor Nagy Imrét rehabilitálták. Mint egy sértett öregúr: ha nektek ez kell, akkor én elmegyek. Nem lett részese az illúzió-rendszer összeomlásának, a gyárbezárásoknak, a munkanélküliségnek. Legendája kiteljesedett, Kádár idején jobb volt, ha még élne Kádár, és így tovább. Viszonyítási pont volt és maradt halála után is. Nem jó, de jobb. Sokak szemében a legkisebb rossz, vagy esetleg a lehető legjobb. A 20. század legnépszerűbb politikusa. Ennek az elgyötört népnek ez is elég volt: két évtized apró egyéni gyarapodás az évszázados elmaradáshoz képest.