Visszatérve a konkrét kérdésre, nem volt politikai prekoncepciónk, teljesen objektíven álltunk a témához, és szeretnénk ezt megtartani. Szar, amikor idejössz Berlinbe, és külföldiek azt kérdezik tőled, hogy Magyarországon még ki lehet-e menni szabadon az utcára, és hogy akkor te most politikai ellenálló és üldözött vagy-e, és egyáltalán milyen egy diktatúrában élni ma Magyarországon. És olyan helyzetbe kerülsz, hogy neked kell megvédened ezt az idióta társaságot, neked kell azt mondanod, hogy hát, azért annyira mégsem durva, gyerekek, gyertek el Budapestre, töltsetek el két éjszakát, és meglátjátok, hogy miért voltunk mi a szocializmusban is a legvidámabb barakk.
Ha később mégis felmerülnének politikai témák a filmjeitek szereplőinél, akkor ezeket ki fogjátok hagyni, vagy nem zárkóztok el előlük?
Ha olyan karaktert választunk, akinek vehemens politikai állásfoglalása van, azt nem tudjuk kihagyni a filmből. De én nem szeretem azt, amikor valaki csak a politikai rendszer felől közelíti meg az életet, az túlságosan torz. Nem hiszem, hogy bármelyik filmünk átmegy majd politikai kritikába, nem akarom elvinni ezt olyan irányba, mint amikor lejön a Magyar Narancsban egy cikk, és örülünk, hogy fú, már megint de odamondtunk, és akkor itt körülbelül meg is áll a dolog.”