Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
2014. július 20-án, szombatról vasárnapra virradó éjjel a Szabadság téren úgy lehetett felállítani egy fél év óta a viták és a hírek középpontjában álló emlékművet, hogy ezt a döntő fejleményt a Magyar Távirati Iroda nem közölte.
„Ha azonban az MTI-nek nem fontos ez az országos és nemzetközi súlyú hír, akkor ebből végre le kellene vonni a következtetést: a még szabad sajtónak bojkottálnia kell az MTI-t. Az MTI nélkül is tudomást lehet szerezni arról, hogy Orbán Viktor mit mond és hol jár; az MTI nélkül is figyelni lehet Áder János kezét, hogy aláír-e vagy sem (egyébként úgyis aláír); az MTI nélkül is érdektelen, hogy Szijjártó Péter már megint elmondja, milyen hallatlan sikereket értünk el a keleti nyitás politikájával; és az MTI nélkül is be lehet számolni (ha valamiért fontos lenne) az ötszázadik Wass Albert-szobor felavatásáról (mert arról nem szoktak lemaradni).
Ha van tartás a még kitartó tévékben, rádiókban, újságokban és internetes portálokban, akkor mostantól nem vesznek át híreket az MTI-től, hanem megszerzik máshonnan. Bármelyik tudósítás végére odaírni, hogy MTI, szégyen.
Az MTI híre ugyanis nem hír, hanem gyalázatos kormánypropaganda, akkor is, ha írnak valamiről, és akkor is, ha nem. Az Orbán-kormány hatalom általi halálra ítélte a közszolgálati médiát és benne az MTI-t, ráadásul az MTI önmagát lógatta fel a kormány által állított akasztófára. Ne nyugodjék békében!”