„Aggódom a spanyol, az olasz és az észt lakosokért is. A három országban ugyanis mind helyi adóként funkcionál a reklámadó, azt az önkormányzatok vethetik ki. Tallin, Észtország fővárosa 2002-ben hozott helyi rendeletet a reklámadóról, 2003 január elsején lépett hatályba.
Lengyelországban adóköteles a reklámtevékenység, mértéke egyes esetekben elérheti a húsz százalékot is. 2010-ben Görögországban a kormány az államháztartás rendkívüli helyzetére hivatkozva vetett ki húszszázalékos reklámadót. Belgiumban óriásplakát után mérettől függően kell megfizetni a közterhet. Hollandiában az újságok és magazinok kivételével minden hirdetés után meg kell fizetni az adót.
Európában tehát régóta veszélyben van a médiaszabadság, de más kontinenseken sem jobb a helyzet. Indiában tizenkét százalékos reklámadó vonatkozik minden televízióra és rádióra, az Egyesült Államoknak pedig számos tagállamában tilos óriásplakátot elhelyezni. Ne feledjük tehát: attól még mert adózni kell, nem szűnik meg a (média)szabadság a világon.”