„Tizenkét év alatt az ország második legnagyobb hatalmú emberévé emelkedett, és ma úgy tűnik: több van előtte, mint mögötte. Nehéz lehet ezt feldolgozni. Az édesanyja tojást árul a vásárhelyi piacon – ellentétben áll-e ezzel, hogy a fia királyi hercegekkel vadászik sok millió forintból? A maga erejéből érte el, amit elért – egy olyan országban, ahol közben milliók szegényedtek el. Nagyon tud harcolni – de jobb, ha nem kell. Vásárhelyen már nem maradt kivel harcolnia. Az országban van még kötekedő média, független civil szervezeteket támogató Norvég Alap, nagy reklámbevételeket halmozó kereskedelmi tévé – de mindennap kevesebb.
Árulkodó, hogy Lázár néha megijed. Leadta a szolgálati luxus Audit, vett egyet a saját pénzén. Nagy hirtelen kifizette a szállodaszámlát, mintha nem is lenne igaz, hogy közügyekben fáradozott. Mint aki titkon fél, hogy egyszer elhagyja a szerencséje.
Mégsem hátrál, hiszen számtalanszor rálépett az isteneknek kiterített szőnyegre – és nem történt semmi. Az istenek alszanak, vagy nincsenek is.
De lehet, hogy csak türelmesek.”