Ha sokat is kell várni, az inkubátorokban »érlelődő« cégek akár 100 milliós állami befektetéshez is hozzájuthatnak, a teljes pályázati keret több mint 2 milliárd forint. Ez nem a ló másik oldala? Ez jóval több, mint amennyiből a halál völgye elkerülhető.
Elnézve a külföldi és a magyar pályázati gyakorlatot a lényeg inkább az, hogy a pályázati pénzekért igenis legyen kemény verseny és az nyerjen, aki a versenyben jobbnak bizonyul. Még a strukturális alapokból kiírt pályázatoknál is érződik a különbség, hogy mikor zajlik így a döntési folyamat. Látjuk, hogy a hosszú távú eredményességben mit jelent, ha nincs igazi verseny.
Nem az állami pénz az, ami önmagában ellustít és felelőtlen pazarlásra ösztönöz, hanem a rosszul elköltött állami pénz. A »megélhetési pályázó« kezd itthon is egyre ismertebb fogalom lenni. Ez abszolút káros. Ott, ahol a kiválasztás alapja a verseny, ott ez az eredményekben meg is fog látszódni. Az sem jó egyébként, ha a vállalkozó vagy a kockázati tőkés költi el rosszul a pénzét, nem szerencsés, ha a startupok a kockázati tőkések igényei felé kezdenek el tolódni (az nem feltétlenül egyezik a piacéval). A szakpolitikának óriási a felelőssége abban, hogy a kereteket jól határozza meg.”