Hippis, modern

„Ferenc pápa egy kompakt kis pr-csomag. Ráadásul hiteles. Minden a helyén van. Jön a dél-amerikai érsek, aki elutasítja a pompát, mosolyog, közvetlen, egyszerű üzeneteket küld és mindenki imádja. Sehol egy hiba. Áramvonalas. Kiszámítható. Azt mondja, amit hallani akarsz – pontosabban mond mást is, de azt úgysem fogod meghallani.

A pr-gépezet ugyanis nem tudja kiküszöbölni a problémát: akármilyen egyszerűen fogalmaz is, Ferenc pápát félreértik. Ezen ponton – azon túl, hogy ő is küzd a szexuális visszaéléseket elkövető papokkal szemben – teljesen kontinuus Benedek pápával. Benedeket félreértették, mert óvatos és bonyolult volt. Ferencet félreértik, mert rövid és egyszerű.

Úgy látszik, a pápák sorsa már csak ez – nem nehéz félreérteni olyan nyilatkozatokat, szavakat, amelyeknek a teljes kontextusát már csak a tudatos hívők ismerik A rövid szöveget félreértik, a hosszút el sem olvassák. ­Hogy van ez? Jeffrey Tucker, egy amerikai katolikus gondolkodó úgy vélekedik erről: a sajtó előzetes narratívát teremt, önkéntelenül is. (...)

Még nem láttam egy ateista kibicet sem, aki megtért volna, belépett volna egy felekezetbe, miután az a saját ízlése szerint átalakította tanait. Nem is beszélve arról, hogy Isten szava nem népszavazás és népszerűség kérdése. A katolikus egyház mindenesetre nem éppen egy olyan útjelző, amit ha a progresszívek szája íze szerint átállítanak, akkor majd tömegek fogják követni.

A katolikus egyház régi, vastag fal a haladás útján, amit a haladók le akarnak dönteni. Végső soron mindegy, mit mond, nem kiegyezni akarnak vele, hanem vagy megsemmisíteni, vagy humanista NGO-t csinálni belőle. Ilyen márpedig nem lesz, az előző kétezer évben többet is kibírt már ez a spirituális birodalom, aminek állnak még az évszázados falai.”