Ukrán szakítás

„Nem volt törvényes a népszavazás, hiszen Ukrajnában a jogszabályok nem teszik lehetővé regionális népszavazás megrendezését, csak országosét. Nem volt ott egy darab nemzetközi megfigyelő sem, még orosz sem. Enyhén szólva lazán kezelték a választói nyilvántartást, ráadásul egyes szavazókörökben, sőt kisebb településeken egyáltalán nem hagyták a szavazást a bevonult ukrán erők.

Azonban bohózatnak sem nevezhetjük a függetlenségi referendumot. A nyolcvan százalék fölötti részvételi adatok, az igenek kilencven százalék fölötti aránya persze aligha reális. Azonban még a nyugati sajtó ukrán kérdésben elfogult része is kénytelen elismerni: látványosan nagy volt a részvétel. Az embereket nem gépfegyverrel kergették az urnákhoz, maguk álltak akár hosszú órákig sorba. Donyeck és Luhanszk megye lakóinak túlnyomó többsége nem akar az új kijevi hatalom alatt élni. Ez jelen esetben azt is jelenti, hogy Ukrajnában sem. Ezt lehet nem elismerni, tudomást azonban nem lehet nem venni róla.

Miért következett be mindez?

A Nyugat most mindenért Moszkvát teszi felelőssé. Mondván ő gerjesztett, hiszen a Krímet is lerohanta. Ezt alá lehet támasztani tökéletesen haszontalan szankciókkal, azonban ma már a Nyugaton is elismerik, ennyire a helyzet nem egyszerű.”